Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Két zsúf (vers)
HIZSNYAI ZOLTÁN Két zsúf per I. verzió röfiretiküljét párnaerdömbe vágva állt meg fölöttem kisujjbegyesem ci-ci-cihelödött cifraléke láttán rögtön muffrudam az istenverte combsarló máris nyiszogott csókcsépbadaróm csiklócsigacsápján — addig-meddig bujabajom bőgő orálgutánját gyapjasgombaként szétfolyt szívvel nyálprémes műtőcölöpömre hajló mandulafájára űzi föl szűzi anya jegyesem... s munkaebédünket sebtében összevágott kirántottámmal üljük meg s munkavecsernyénk köldököldöklőm áldott örömére iszonyú tivornyába torkoll s pendelybe csavart tengelyemen billegő perpetuum-hintánk örök két ágát himbálhatom már a ver ítéletig én szegény húzótróger
/
