Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - CSÁKY PÁL: A Bőgi lányok (novella)
CSÁKY PÁL benneteket, kedves barátaim, tegyetek javaslatokat, mivel mutathatnánk meg országnak-világnak, hogy a mi megyénket nem illetik meg az ilyen szavak, mi is tudunk olyat tenni, amiről messze földön megemlegetnek bennünket. Addig is, kedves barátaim, van szerencsém bejelenteni, hogy ma éjjelre hatvan cigányt rendeltem ide az ablakaink alá, akik hajnaltájt szerenáddal fognak köszönteni bennünket. Vivát!” És vivátozott a terem, kedveském, lelkesen ünnepelt mindenki, éltette a mi gáláns főispán urunkat. A főszolgabíró úr odahajolt az én kedves Lajosomhoz, és megkérdezte tőle, hogy tetszett a főispán úr szónoklata, édes öcsém, és erre az én Lajosom azt válaszolta, hogy nagyszerűen, kiválóan, igazán elragadó ember a mi főispánunk, édes bátyám. Meghiszem azt, válaszolt erre a főszolgabíró úr, kedvesen mosolyogva a bajsza alatt, magam is így vélekedek róla, kedves öcsém. Aznap éjjel alakult meg, kedveském, a főispán úr felhívására a Megyei Kakaspártoló Egylet, amely aztán kakasviadalok megszervezésével alapozta meg hírnevét országszerte. Reggel pedig hatvan cigány kísérte hazáig a főispán urat, úgy bizony, kedveském... — Azon a szép hétfői délutánon is — emlékezne tovább a legkisebb —, a lóistállók körül sétálgattunk éppen az én Frederikemmel, vártuk a galoppverseny megkezdését. Frederikem már tett is a lovakra, és épp magyarázta nekem a konkurensek esélyeit, amikor odajött hozzánk néhány kedves ember, és szóba elegyedtek Frederikkel. Ugyan már, kedves kihelyezett úr, szólította meg először a nagy bajuszú Fitzek úr, a mészárosmester, mondja már meg nekünk, kedves kihelyezett úr, lesz háború vagy nem lesz háború. Mert hát, tetszik tudni, sokfelé jár az ember, sokfélét hall, ez a Mussolini ugyebár, meg ez a Hitler is... Tessék már megmondani nekünk, kihelyezett úr, mivel számolhatunk, mert ugyebár a magunkfajtának nem árt előre tudni egyet s mást, és felkészülni a dolgokra, mármint a történésekre, ha netán ugyebár... Ugyan, kedves Fitzek úr, szólt erre közbe Liska úi is, a virágkereskedő, hogy gondolhat ön ilyet, és ráadásul ilyen kéréssel még a kihelyezett urat is fárasztja. A Mussolini dolga a Mussolinié, Hitler dolga Hitleré, mi magunk pedig azon leszünk, hogy a mi kedves városunkban mindnyájunknak jó legyen, nincs igazam, kedves kihelyezett úr? Mert ugye, ami engem illet, mármint a kereskedésemet, pillanatnyilag ugyebár kissé meg lennék szorulva, és bizony egy kis kölcsön a várostól, vagy netalántán egy telek a szőlők alatt... De hát nem is akarom most ezzel fárasztani, az ilyen dolgokkal a kedves kihelyezett urat ezen a mai szép napon... Ön, kedves Liska úr, fölöttébb optimista, szólt közbe hatalmas keretű szemüvege mögül Nagypál úr is, a bőrdíszműves. Ön fölöttébb optimista, és ez nekem személy szerint igen tetszik, de meg kell, hogy mondjam önnek, személy szerint nemcsak én vagyok a világon, ami ugye azzal jár, hogy azért a mások véleményét is illik figyelembe vennünk, igazam van, kedves kihelyezett úr? Van nekem ugyanis egy kebelbarátom, kedves uraim, úriember a javából, kiismeri magát a világ dolgaiban, ő mondta nekem ^ jó múltkoriban, figyelj jól a szavamra, Imrém, én nem szoktam csak úgy a levegőbe beszélni, mint ahogy tanúsíthatom is, kedves
