Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben (tanulmány)
FRANTIŠEK MIKO emlékezve majdhogynem világias nosztalgiával szól, s szívből siratja pusztulását. 72 Ó, hatalmas Isten, mért hogy nem sajnálod hű Magyarországod, s oly szörnyűén sújtod? Hisz irgalmatos vagy, ó, irgalmas Isten, mért vagy ily dühödött, ó, jóságos Isten? 79 S a szerelmes hangzás, mellyel szóltál íme, isteni szavadból miképp s hová tűne? S az öröm zenéje helyett: ma vijjogás! S a gyönyör helyében nyomor és jajgatás! 81 Komárom városát sirassátok, ó, ím, mind, kik azt vígságban laktátok, barátim! S vajon bármikoron hírét vettétek-é, a kies Komárom fényét így veszíté? Természetesen fel kell vetnünk a líra esztétikai színvonalának a kérdését is, amelyet a gondolati és motivikus invenció eredetiségének mércéjével kellene megmérnünk (figyeljük meg e viszonylatban pl. a 81. versszak motivikus szempontból körülményes utolsó verssorát). Szükséges lenne továbbá a versépítkezés minőségének a korszakra jellemző metrikai kikötések hátterével foganatosított vizsgálata (főképpen a mondatfelépítés és a verssor viszonyára gondolunk; a költemény versformája páros rímű szillabikus tizenkettős, a metszet mindig a hatodik szótagot követi). A rímelés eléggé egyszerű, sok helyütt csak a mondatpárhuzamból adódó tagrímmel találkozunk. Igaz, a rímelés és ritmus sztereotipiáival, a kifejezések és rímek mechanikus halmozásával a barokk irodalmi mű értékelésekor óvatosan kell eljárnunk. Hisz a bravúros amplifikáció pl., amint arra a későbbiekben még kitérünk, épp a barokk poétika sajátja. Emellett a kifejezés eredetiségének a követelményét sem hangoztathatjuk a barokkban fenntartás nélkül. Hisz a szerző eredetisége tulajdonképpen ellentmondásba kerül a barokk művészetet belülről meghatározó „függőség” elvével. A kérdés beható vizsgálatot igényel, s a vázolt probléma még tágabb összefüggésekben is szemlélendő, elsősorban a magas szintű műveltség és irodalom, valamint a „használati” jellegűnek, „alacsonynak”, népinek a viszonylatában. A barokk szubjektum függőségének ilyen értelemben is jelentős a szerepe/7^ A választott szöveggel kapcsolatban pedig figyelembe kellene vennünk a szónoki hivatásgyakorlásból eredő s főképpen a temetési szertartásokra jellemző beszéd- és verselési technikának és rutinnak a költeményben is kivehető hatását. Mindezekre a kérdésekre, amelyeknek a megválaszolása szélesebb körű anyagfeltárást igényelne s az összefüggéseknek a vázoltaktól mélyebb vizsgálatát, elemzésünkben nem térhetünk ki.
