Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben (tanulmány)
FRANTIŠEK MIKO befogadó, pozitív értékű tartományból átkerül az objektívnak, kényszerítőnek, késztetőnek a régiójába, ami az aktív vallásosság gyengülését jelenti, annak ellenére, hogy a kényszerítő elem épp a fokozását kívánja. Az objektív elem erőssége tehát mindenkor a szubjektív gyengeségének tünete. A barokk tudatában volt e jelenség kényszerű voltának, s azt a szubjektivitás, expresszivitás és érzékiség fokozásával kívánta közömbösíteni. A kérdés tehát az, vajon szövegünkben az operatív vagy az esztétikai vezérlés, más szóval a vallásos, illetve a szépirodalmi stílus érvényesül-e meghatározóan. S a válaszadás körülményes, mivelhogy a vallásos stílus súlypontja is a kifejezés szubjektivitásában van, és ezenkívül a kifejező arányítással is számol, s mindkettő a vallásos stílust az esztétikaihoz közelíti. Döntő ismérvként ilyformán csak a feladó, szövegközlő, illetve a szövegbeli én „felkötelezettségét” vagy „érdeknélküliségét” fogadhatjuk el. Az „érdeknélküliség” mint a műalkotás jellemzője, tudjuk, már Kant esztétikájának sarokköve. Lényege annyi, hogy a művészetnek nincs önmagán kívül eső célja, közvetlen értelme épp csak az esztétikai élménykeltés. Másfajta „hasznossága” pedig csupán ebből az élménykeltésből származik. S „érdeknélküliségét” abból meríti, hogy témájában redukálódik a „szövegi létforma” és a reális lét közti tényszerű viszony, s hogy lemond a reálisan operatív hatásról (a műalkotásban a szerző közlése nem ténymegállapító, se nem fogható fel mint a reális valóság értékelése, a szerző nem konkrét célzattal szól, közvetlenül senkit semmire se kíván felszólítani stb.). Ahogy mondtuk, a szerző által az Eszmélkedő emlékezésben kialakított szövegbeli szubjektum kétségtelenül vallásos. Erre utal a szöveg nyíltan felhívó jellege, valamint a retorikai-szónoklati rész terjedelme (104 versszakból 41). Tagadhatatlanul vallásos érdeklődésről tanúskodik a 15—16. versszak, amely közvetlenül nyilatkoztatja ki az istenhit tételét és bizonyítékait. Nyíltan alkalmazza a hitszónoklat jellemző felszólításait, mint pl. ne tévedj, lásd, tapasztald, halljad. Másutt pedig a szónok közvetlen fenyegetése hallik: 93 Az Úr napja jőve mint a tolvaj éjjel, hirtelen s oly szörnyű isteni erővel, s ekkoron már zárvák irgalom kapui, s idejük nem lészen bűneik megbánni. 94 Pusztulása jőve vígalmas szüzeknek, megtérést nem vágyó álnok vétkeseknek, az örökös frigyből ők kizáratának, ítéltetvén tűzre örök gyehennának. 95 Eledelül vetve örökös halálnak, irgalmasság híján mind elkárhozának, örök bűnhődésnek nem lészen ott vége, örök kínnak lészen csak ismétlődése.
