Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - TŐZSÉR ÁRPÁD: Mindennapi komédia
TŐZSÉR ÁRPÁD Mindennapi komédia (Jirí Kolár szövegmontázsa elé) Képtelen helyzet, de így igaz: míg a háború utáni cseh próza nagy kísérletezőinek az ismerete, sőt csodálata a magyar irodalmi körökben szinte kötelező, addig a nem kevésbé jelentős és fontos cseh kísérletező költők (talán az egy Vladimír Holan kivételével) még a benfentesek számára is ismeretlenek. Itt van például Jirí Kolár. Ki ismeri a műveit? Neve nem szerepel a magyar nyelvű világirodalmi lexikonokban és költészeti antológiákban, folyóiratainkban is csak néhány kevésbé jelentős szövegversének a közlésére emlékszem. Pedig sok jelentős művét le sem igen kellene fordítani: Kolár Közép-Európa tájain a vizuális költészetnek is egyik legjelentősebb (ha nem a legjelentősebb) művelője. Teljes ismeretlenségénél fogva bemutatását a lexikonok nyelvén, azaz Ádámnál és Évánál kell kezdenünk. Tehát: Jirí Kolár az ötvenes és hatvanas években induló cseh neoavantgárd költészeti iskola (s azon belül a konkrét költészet és a collage) képviselője, ennek az iskolának — Josef Hiršal, Bohumila Grögerová és Ladislav Novák mellett — a legmarkánsabb, legprovokatívabb tehetsége. A negyvenes évek végén és az ötvenes években írt kísérleti művei természetesen nem jelenhettek meg (1968 táján ebből a korábbi „szamizdat” anyagból négy kötetet állított össze, már valamennyi nyomás előtt állt, mikor a szovjet tankokon bedübörgött Csehszlovákiába a „konszolidáció”: 1970-ben mind a négy könyv szedését szétdobták), de a hatvanas évek közepén és hatvannyolcig megjelenő kötetei ismertté tették a nevét nemcsak Csehszlovákiában, hanem Nyugat-Németországban és Franciaországban is. Az 1970-ben szétdobott négy könyv egyike a nemrég végre mégiscsak megjelent Prométheova jatra (Prométheusz mája 1990), s mi csak hüledezhetünk, hogy míg mások Sztálin-ódákat és élmunkásköszöntők'et írtak (s később az ún. történelmi szükségszerűségre hivatkozva próbálták „műveiket” megvédeni), addig Jirí Kolár fél évszázaddal később (azaz ma) is érvényes, emberileg megrázó és provokatívan modern verskompozíciókat alkotott. Az 1950-ben született Mindennapi komédia című szövegmontázs bevezetőjében írja a szerző: „... az élet mindig több, mindig ez is, meg az is, s ennek az -ez is, az is- állapotnak a végzetességéről akarok itt szólni, arról a végzetes valamiről, ami a feszültség bensejében van”. Kolár
