Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XI. (esszé)
Könyvekről minél jobban és tisztábban és érvényesebben használjuk az élet minőségeinek fokozására, tehát az élet tökéletesebb megismerésére. így, ilyen értelemben az Ószövetség teljes szövege, sokszor reménytelenül megfejthetetlennek tűnő szavai, történetei, példázatai, allegóriái, enigmái nem egyebek, mint az ember küzdelme, birkózása a léttel, vagyis az ember istenkeresése: birkózása Istennel - Istenért. Végső soron tehát az Ószövetség Isten, azaz Isten Igéjének megtestesülése Isten és ember küzdelmének a nyelv drámájában, azaz szépségében való testet öltése. „Konkrétan”, történetszerűen is megjelenik ez a birkózás az Ószövetség lapjain. Jákob, miután Lábán szolgálatából visszaindul Kánaánba, útja során egy ízben egyedül marada és tusakodik vala ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki, mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kimene helyéből Jákob csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákob: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. íme, a rejtélyek rejtélye, már-már az abszurd megjelenése ez: Jákob tusakodik a férfiúval, aki maga Isten, és legyőzi Őt - persze tudjuk, hogy Jákob győzelme nem egyéb, mint Isten mélységes titkának felcsillanása: a győztes térdel a legyőzött elé, és szeretete szorítása addig nem enged, amíg az meg nem áldja őt. Jákob itt kegyelemben részesül, Isten titkába nyer bepillantást, ezért mondja a hála szavait: látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem - vagyis a legnagyobb szeretet kegyelmében részesült. Amaz pedig mondta neki: Nem Jákobnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Nem egyéb tehát az Ószövetség,' vagyis Izráel egész története, mint az Igének igaz életként való megtestesülése szavakban és előképekben, hogy aztán az Újszövetségben emberként is testet öltsön, s ismét és újfent legyőzessen a kereszten, amiként Jákob „férfiúja” is „legyőzetett”. így és ezért valóban Istennel birkózunk, azzal, hogy ki tudjuk érvényesen, egyre érvényesebben mondani: Isten szeretet és szenvedés; s ha értünk való legyőzetése a szeretet és szenvedés szimbiózusa, akkor mi is csak szenvedések, birkózások során juthatunk el a mind tisztább beszédbe: a szeretetbe. Mert Isten és ember halhatatlanságának a titka éppen ez, ez a közös szenvedés és szeretet, két olyan mély és egyre elmélyülőbb minőség, melyet halálunkig - és bizonyára halálunkon túl is - tanulunk. A szenvedések s birkózások jussa a szeretet, a szeretet pedig az ember halhatatlansága, megnyugvása az örökben: bűneink visszavétele s megiga- zulásunk e felismerésben való élet által. És akarjuk vagy nem, mindannyian ezt az utat járjuk; utunk út a hűtlenségből a hűségbe, függetlenül attól, fölismerjük-e még életünkben Isten állandó jelenlétét a világban és magunkban. De miért olyan életreszóló, szinte megoldhatatlan lecke a köztünk és bennünk élő Szellem felismerése és megismerése számunkra? Miért rejtőzködő és miért ismeret
