Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - Z. NÉMETH ISTVÁN: Most, így visszanézve; Égve hagyott érintés; Egy pillanat (versek)

Egy pillanat

vérszagra táncolod

homlokomon kprBe-körBe

vezetnek, a lábnyomok^

nyögöm a nyűgöt, köpöm a csigolyát,

lovak, szádnak, el a szélben,

meg csak. a csiga lát.

Jáki a felégett föld felett kimúlt, párolgó automaták.

Te itt mertél hagyni Pulzusod emléke fáj.

Te itt mertél hagyni, hogy megtalálj_

Egy pillanat

9dár nyílt a szám, mint az idő: résnyire, hangtalan.

JEgy pillanat!" — mondtad. .'Engedd, hogy léted elszórt árnyai közé csavarjam magami"

Ám legyen. 'Kivárom. 'Épülj.

Időben s térben utolérj„

JEgy pillanatl" — suttogod.

JÓ, buta Bohóc, hagyd a hangzatot, s ne beszélj1"

Egy pillanat, igen. Azóta tart, míg hüségünk.csendbe öltözött. Várom, ami vagy, mint a "Bahamákon eltűnt gépek.az újaBB mágneses ködöt-