Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)

DUBA GYULA

hegyekben fel fegyverzett bandákat, az erdőkben gyanús jelenséggel nem találkoznak.

Marad a belső ellenség, a rendszer ellenfelei. A legyőzött osztályok utolsó erői és kiszolgálóik. A II. csarnokban munkásgyűlést hívnak össze, hogy részletesen tájékoztassák az embereket. A nyomozók és a biztonsági szervek felderítették a történteket. A gyilkosságokat a belső ellenség követte el, amely a háttérben rejtőzik, de nem lapul tétlenül, ott árt, ahol tud és ahol lehet, a legborzalmasabb tettektől sem riad vissza. Az éberség soha sem lehet elég! Az osztályharc világméretűén kiélesedett. A biztonsági szervek azonban a kártevők nyomában vannak, a néphatalom büntetőszervei rövidesen lecsapnak az ellenségre. Az összeesküvés részletei már ismertek, de még összegezni kell őket. Széleskörű, nagy területekre kiterjedő összeesküvés szálaira bukkantak, a felgöngyölített szálak messzire vezetnek, nem egy közülük egészen Prágáig, sőt Plzeňig nyúlik, de a szlovák fővárost is behálózzák. Az összeesküvés teljes felgöngyölítése után nyilvános tárgyalásokon, törvényes bírósági ítélettel büntetik majd meg a résztvevőket.

Hónapokig tartott még a felgöngyölítés folyamata, és az alapos nyomozás során többen eltűntek a II. csarnokból. (Olyan hírek is szóbeszéd tárgyává lettek, hogy a nyomozás során többnyire volt demokratákat és ellenállókat tartóztattak le, ki tudná, mi okból vettek részt éppen ők a szervezkedésben? Vagy az új rendszer valamilyen okból ellenségeinek tartja őket?) Amikor fél év múlva lezárják a vizsgálatokat, az emberek már nem is emlékeznek pontosan az események kezdetére, a hajnali dráma részleteit azóta sokféle tény és körülmény befolyásolja. Mintha fény derülne a titokra, de megmagyarázhatatlan részletek még vannak!

Az üzem belső élete és az emberek közötti viszonyok azonban erősen megváltoztak, a munkások hangulata nyomott maradt. Az egykori jó viszonyt és megértést bizalmatlanság és kölcsönös gyanakvás rombolta le. Hallgatás és növekvő közöny terjedt el az emberek között, magukba zárkóztak és már a vizsgálatok végleges lezárása s a bűnösök kemény bűnhődése sem nagyon érdekelte őket.

Nyár végén, a színesen és langyosan készülődő koraőszben, amikor a lassan feledésbe merülő, tavaszi hajnal emléke felett napirendre tértek és a halottak hiánya megszokottá vált, a vétkesek pedig munkatáborokban, bányák mélyén és börtönökben bűnhődtek vétkeikért, az üzemben — a munkacsarnokokban és hivatalokban — hihetetlen történet kelt életre és terjedni kezdett. Senki nem tudta, honnan indult, sem azt, hogyan végződik s meddég ér el. A történet egyszerű, ördögien logikus és valószerű, bár kétségtelenül a csoda és a kiszámíthatatlan véletlen elemét is tartalmazza, ám természetes módon és hihetően. A dráma, állítja a történet, így következett be! Ismeretlen gyári tolvajok építkezéshez felhasználható vasrudakat és idomvasakat szállítottak el az üzemből egy rozoga teherautón. A ködben és a sötétben, a felfedeztetés félelmétől siettetve, gondtala