Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)

ÖLLŐS LÁSZLÓ

A többi pontban a hagyományos fogadalomtételeken kívül arra is kötelezi magát a Csemadok, hogy pártirányítás alatt álló nemzetiségi korporációként bekapcsolódik több, szintén pártirányítású, rétegjellegű korporáció megszervezésébe a magyar lakosság körében. Ami pedig a legfontosabb, vállalja a részvételt a feladatokhoz elengedhetetlen militáns hangulat, az ún. békeharc kialakításában és fenntartásában. És éppen ehhez kapcsolódik Fábry Zoltán közgyűlési beszéde.3*

28./ Fábry Zoltán író, Stósz

A kultúra nevében és jegyében jöttünk itt össze, csakúgy, mint

6 év előtt, a kultúra igenlésére, nagyobbítására, terjesztésére. Új életünk új lehetőségeivel élve, a művelődés körét kiterjeszthettük a városi és falusi dolgozók tömegeire. Akik azelőtt sehogy, vagy csak mostoha körülmények között kerültek könyvhöz, azok most állandó könyvolvasók lehetnek: kultúremberek, részesei és gazdagítói az ember legsajátosabb történelmi megnyilatkozásának: a tudásnak, művelődésnek és műveltségnek.

Az ember nagyságát és törpeségét, bátorságát és gyávaságát a kultúrához való viszonyában mérhetjük le legpontosabban. Aki és ami a kultúrát gazdagítja és továbbviszi, az a haladás pozitív tényezője. Részese és építője a jövőnek, ugyanakkor mindaz, ami a kultúrát kisebbíti és hátráltatja: az emberiséget törpíti és gyalázza. A tudatosan, mesterségesen visszafejlesztett kultúra mélypontján feltüzel a barbarizmus, mely az emberiség mai művelődési fokán csak mint történelmi merénylet realizálható. És a merénylet első következménye: az ember kisemmizése, ha eltűri és elbírja és hagyja magát. De a szellem ellenáll: a kultúrának jogai és kötelességei vannak az emberiséggel szemben és az embernek jogai és kötelességei legsajátosabb önkifejezésének, a kultúrának védelmére.

Hat év előtt a kultúra nevében, a kultúra gazdagítására gyűltünk itt össze. Hat év múlva új funkciót, férfiszerepet kell vállalnunk: a kultúra védelmét. Veszélyben a kultúrát És életünkben nem most először hangzik el ez a kiáltás. A hang ismerős, mert az indító ok, ami kiváltja, ugyanaz. Neve, átokterhes neve: német fasizmus.

Veszélyben a kultúra, mert a német fasizmust, melynek felszámolására, kiirtására tegnap egy világ szövetkezett, újra fertőzőképessé és így világveszedelemmé tették azok, akik tegnap részesei voltak megfékezésének, leveretésének. A német fasizmust, mintha misem történt volna, a dollár imperializmusának jóvoltából, minden gátlás nélkül újra színre léptették azok, akik