Irodalmi Szemle, 1992
1992/5
A TARTALOMBÓL i Hat év előtt a kultúra nevében, a kultúra gazdagítására gyűltünk it( össze. Hat év múlva új funkciót, férfiszerepet kell vállalnunk: a kultúra védelmét. Veszélyben a kultúra! És életünkben nem most előszói hangzik el ez a kiáltás. A hang ismerős, mert az indító ok, ami kiváltja ugyanaz. Neve, átokterhes neve: német fasizmus. Veszélyben a kultúra, mert a német fasizmust, melynek felszámolására, kiirtására tegnap egy világ szövetkezett, újra fertőzőképessé és így világveszedelemmé tették azok, akik tegnap részesei voltak megfékezésének, leveretésének. A német faszimust, mintha misem történt volna, a dollár imperializmusának jóvoltából, minden gátlás nélkül újra színre léptették azok, akik céljaikat csak hasonló módon, barbár tekintetnélküliséggel, háborúval tudják és próbálják elérni. (Fábry Zoltán, 1955) Öllős László: Igazodások HAPSZI..., és minden kint van, nyoma sincs emléknek, gondolatnak, kiürült a feje, akár egy cementeszsák. Szinte el akart szállni, a könnyűség ereje úgy húzta a nyakát akár a spagettit, mintha meg is vékonyodott volna, vesztett átmérőjéből (az érzést akkor szokta érezni, amikor az operapáholyban mereven, egyenes derékkal kellett ülnie, forgás se jobbra, se ballra szotyizás kaine), de teste, az a relytélyes hústömeg nem engedte felszállni, a székhez ragadt, s nem és nem... Hajdú István: Perzsák, szűk és zongoraszék Mire az üzembe értek, világos lett, szürke hideg tej volt a köd, zihálva törték benne magukat előre. Emlékezetük felnagyítva és hihetetlen látomássá formálva őrizte meg a halottak képét. Akkor már úgy érezték, hogy számuk talán több száz is lehetett. Az élmény elementáris ereje és a tragédia méretei természetfelettivé növelték a rejtélyt, amely a hajnal hátterében húzódott meg elemi titokként. Duba Gyula: Halál hajnalban Besenfeld háromnegyede csomagolt és rakodott a szekerekre. Kivették a házból az ablakokat, akkor is, hacsak disznóhólyaggal voltak behúzva, a szőlőkben kitépték a venyigéket, melyek már lassan rügyezni kezdtek. Rongyokba csavarva, egy kis hazai földdel együtt ereklyeként tették a többi lim-lomok közé. Kitűnt, hogy a faluban csupán a papjuk marad, mert az mindig ott rostokol, ahol a parókia van. Nem lesz bolond a juhai után menni, ha azok egyszer széjjelszélednek; az aklot meg nem cipelheti magával, mint csiga a házát. Vladimír Kovács-Farský: Svábok
