Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KULCSÁR FERENC: Imádságok X. (esszé)
KULCSÁR FERENC tökéletes, hiszen tökéletesen igyekszik Teremtője felé, azaz: Istennel jár vala Noé. így, ilyen értelemben a bibliai Noé-életrajz tökéletesen igaz. Noé hisz egy Értékben, ezért hisz annak megvalósíthatóságában is: a mélyén ragyogó Abszolútum törvényei szerint él, ezért színtiszta etikai életet él. íme, a megváltás tökéletes terve: a bűnbeesés után Noé elfogadja Isten kegyelmét gyógyulása, helyreállítása érdekében, megvalósítja magában Isten benne élő Lelkét, s örök életet szerez a teremtés isteni terve szerint. Miért e kitérő? Van-e eme gyönyörű bibliai példázatnak lefordíthatósága a hazára és a huszadik század emberére? Igen, a hívő ember számára elsőrendűen és egyedül valóan. A „nem hívő” ember számára pedig szimbólumként, ha így gondolkodik: az én hazám a tökéletességre való törekvés, abban az etikai értelemben, hogy én a haza által, a haza pedig énáltalam tökéletesedik. Mert ha életem során növelem a minőségemet, azáltal a haza minőségét növelem, s ez a magasabb minőségű haza visszahat rám: mégpedig a jó, a jobb irányában — előre visz, illetve fölfelé, az emberi jövő és az isteni teljesség felé. S aki ezt vallja, az hisz. Ezért nincs „nem hívő” ember, csak balgatagok vannak, esendők és bölcsességet keresők; olyanok, akiknek szivük a jobb kezüknél van, és olyanok, akiknek szívük a bal kezüknél van. Novella. Mikor öreg bűinek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik z istentelen, sóhajt a nép. Balla Kálmánnak, az ABLAKBÓL lomhán folydogál a méz... Milyen sors- és lélekrontó — Betűvetés és Életírásjelek ellenére — minden láátható láthatatlan vétkünk! Melléütsz az írógépen egy-két betűt — s azt hiszed, kijavítható. Pedig nem. A vétek — a fizika örök törvénye — megmarad. A te világosságod, amely tudja, hagy ABLAKBÓL nem, hanem csakis ABLAKOKBÓL folydogál a méz, megvolt, s hiszem: megvan. De ki az, aki a megrepedezett nádat eltöri, és a pislogó gyertyabelet kioltja, hogy diadalát ítéletre vigye? Ki az, aki az utcákon verseng és kiált? És ki az, aki ezt nem érti? Novella. Egy ember sem uralkodik a szélén, hogy feltartsa a szelet. En Vagyok. Álmomban angyal voltál, körülírtál, hívtál: ó, iszonyú álmodni angyalokról. S én mentem a hívásodban — emberfia, emberfiák közé, hogy feledjem rettegett ragyogásod. De a hangod, égő csönd mélye — bitorló és pazarló némaság.
