Irodalmi Szemle, 1992

1992/4 - MAYER JUDIT: Helyreigazítások

MAYER JUDIT

Szovjetunióba, hanem néhány hónappal később, 1945 júliusában. Addig a pozsonnyi rendőrség Kórház utcai épületében tartották fogva társaival együtt.

Folytak népbírósági tárgyalások is, de a fontos személyiségek ügyeit az ún. Nenzeti Bíróság (Národný súd) tárgyalta. A következő mondatból — „S a távollétében egy nap alatt, egyetlen vádló tanú nélkül, sok védő tanúskodás ellenére, védelem és védekezés nélkül kimondták rá (Esterházy Jánosra) a halálos ítéletet” — annyi a helytálló, hogy valóban egyetlen néhány órás tárgyalás volt, s hogy a vádnak nem volt tanúja, ámde „sok védő tanúskodás” sem volt, mert azt a néhány embert, aki önként jelentkezett mentő tanúnak, be sem engedték a tárgyalóterembe. Hivatalos védelem azonban volt; dr. Čikvanová Stará hivatalból kirendelt védőügyvéd megtette, amit az adott körülmények közt megtehetett. Ne legyünk hozzá igazságtalanok; őt éppen azért választották ki erre a feladatra, mert nem ismerte a Szlovák Állam viszonyait (nem élt akkor itt), és vajmi keveset tudott Esterházy Jánosról. Ezt ő maga mondta meg nagyon őszintén, amikor a tárgyalás előtt Esterházy János édesanyjával felkerestük. Egyébként dr. Jirí Kíižek, a tekintélyes prágai ügyvéd az Esterházy család kérésére elvállalta Esterházy János védelmét, csakhogy ezt a hatóságok nem engedték meg.

237.1. 3. bek.

Karel Koch Justitia c. könyvének ismertetése az idézőjelek következetlen használata miatt áttekinthetetlen.

238.1. 3- bek., 4. és 5. bek.

„1949 májusában azonban futótűzként terjedt el a hír, hogy a szovjetek Esterházyt Ágcsernyőn át fogják adni a csehszlovák szerveknek, és Pozsonyba szállítják.” Ez tévedés. Arról, hogy a szovjetek át akarják adni Esterházyt, semmiféle hírek nem terjedtek el. Még az sem terjedt el futótűzként, hogy már itt van Pozsonyban. Ez a hír csak „kiszivárgott”. Ugyanis Esterházyt először a rendőrség Kórház utcai épületében helyezték el, ahol másokat is tartottak ideiglenesen fogva. Ilyen átmenetileg letartóztatott emberek révén derült ki, hogy Esterházy Pozsonyban van. A közvéleményt ez tudtommal sehol sem „kavarta fel”. „Tiltakozó táviratok százairól" pedig szó sem lehet. A pozsonyi magyar főkonzulátusnak ez ügyben tett lépéseiről nem tudok, ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánom. Fábry Zoltán Esterházy ügyében nem utazott Prágába, nem interveniált Šrobár miniszternél. Ezt ő maga sem állította soha sehol. Arról, hogy valaki Fábry István segítségét kérte, nem tudok.

A tények a következők: Az, hogy a halálos ítéletet Esterházyn azonnal nem hajtották végre, nem intervencióknak köszönhető, hanem az illetékes államügyész, dr. Wagner tisztességének. Ez az államügyész ragaszkodott az elítélt törvény adta jogához: a kegyelmi kérvény benyújtásának lehetőségéhez. Állítólag volt az iratok közt egy kegyelmi kérvény, melyet Esterházy védője hivatalból megírt, de ezt annak idején nem is terjesztették fel az