Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - CSANDA GÁBOR: Néhány párhuzam számos kitérővel (kritika)
CSANDA GÁBOR olvashattunk. A Magyar Museum megszületésének körülményeit és nyolc megjelent füzetének hozadékit vizsgálja. Ezek egyikében jelent meg A franciaországi változásokra is, s ahogy a szerző megállapítja: „Ettől kezdve a Magyar Museum órái meg vannak számlálva, s Batsányi útja is egyre biztosabban Kufstein felé tart.” Ugyanitt idézi Tóth László Németh Lászlót, aki szerint „a Magyar Museum fedezi fel az irodalmi tradíciókat, s mindjárt oda is illeszkedik e tradíció folytatásába.” Rámutat arra, hogy a Kazinczy— Baróti Szabó—Batsányi triász indította kassai irodalmi folyóirat a magyar felvilágosodás irodalmának első nagy jelentőségű vállalkozása. Kor- és szellemrajzzal következtet, kimutatja, hogy a racionálisabb, „hagyományosabb” Batsányi-program mellett Kazinczy rövidesen beindítja a radikálisabb Orpheust. Hasonló módszerrel vizsgálja újra a Komáromban megjelent Péczeli-féle Mindenes Gyűjteményt, rámutatva arra, hogy ez a vállalkozás „(ma már) inkább csak sajtótörténeti határkő, művelődéstörténeti kuriózum, semmint — miként például a Magyar Museum vagy Kazinczy Orpheusa — megvalósult eredmény." Vitathatatlan, hogy a kötet legmarkánsabb, legtöbb újat hozó, a legtöbb tényt és kérdést felvető része a harmadik „ciklus” — a csehszlovákiai magyar irodalomnak az 1945 utáni esztendeit vizsgálja mikroszkopikus részletességgel és közelségből. Tóth Lászlónak ezek az elmúlt két évben írt tényfeltáró dolgozatai nem ismeretlenek a felvidéki magyar irodalom iránt érdeklődők számára. Az Elhallgatott évek irodalma 1945—1948 című tanulmánya most kiegészülve korábban a nagy feltűnést keltő (s tegyük hozzá: visszhangtalan irodalmunkban is recepciót kapó) Mint fészkéből kizavart madár... című antológiában látott napvilágot. Olyan tényeket sorakoztat fel, melyek egyértelműen megkérdőjelezik a „hallgatás éveinek” titulált (a címben jelzett) időszakot. A „Visszatartott lélegzettel...” és a „Sohse tudott az igazsághoz...”című tanulmányok egyazon indíttatásúak: a kritikus időkben fogant Fábry-írások (A vádlott megszólal, Üresjárat stb.) keletkezése, összevetése, filológiai vizsgálata a közelebbi cél. Tények és kérdések sora. A fáradhatatlan kutatómunka eredményei. Úttörés témában/megközelítésben. Az ismeretlen Peéry Rezső című dolgozat már azokat a terveket sejteti, melyek a filológus Tóth László vizsgálódásának jövőbeni területei. A filológus lírája így teljes. Ehhez a teljességhez egy rövid ismertetésméltatás nem érhet fel. S ez az írás nem is akart más lenni, mint néhány párhuzam és néhány kitérő. Prezentálva, hogy az irodalom és az irodalom története között húzódó majdnem elsősorban attól függ, milyen „magas” az irodalom, s milyen „mély” a története. Bennem az irodalom a fölfelé növő fa képzetét invokálja, az irodalom története ennek a fának szövevényes gyökérzetét. (A honi irodalom „magassága” olykor azt a felét mutatja, mely bennem egy bonsai-kiállítás érzetét váltja ki, némely „irodalomtörténetről” és „mélységükről" pedig megvan szintén a véleményem.) Csak örülhetünk annak, ha ilyen kötetekben lehet részünk, mint a most megjelent Tóth
