Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - Z. NÉMETH ISTVÁN: A búcsú pallosa; Miatta; Antilógia (versek)
% NÉMETH ISTVÁN A búcsú pallosa „Bánt, hogy egy végső integetés után is tovább tudunk élni” (Krausz Tivadar) ‘Bánt, hogy egy végső integetés után is nőnek, virágok, még, s a fájdalmat nem ismerő fák, csupasz ágain madarak, énekeimig 'Bánt, hogy a villamos úgy csilingel, mintha gyomrában ötven megfáradt utast nem is rejtene, s a hentes is úgy mosolyog, mintha ingyen adná a húst. 9-la rajtam múlna, kormot, szenet, szurkot (őnék,a fellegekbe, hogy hetekig fekete eső essen. 9-la rajtam múlna, összegyűrném a várost, s téglákul felsebzett ujj aim közül senki sem menekülne. ‘Bánt, hogy egy végső integetés után is képes vagyok, elviselni szívembe makacsul csimpaszkpdó rémült életem.
/
