Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KRAUSZ TIVADAR: Régészeti leletként (versek)
KRAUSZ TIVADAR IV tükör előtt begyakorolt hanyag mozdulattal dobom Hátam mögé íaza gesztus jó ripacsé dzsentri a pofiarát régészeti [életként tízezer év múlva atCantiszi szavak. apadhatatlan kutak, felbuzognak, újra keltett valahová (enni a-tlant valóvá tenni temető minden pillanat készülődés nélkül ragadom torkon gyilkos a gyilkost ez a semmi szabadsága az idő hiánya a szünet zenéje hallgatagok, érzéke hallgass hallja más is hallgatózók. kérdései hamis hangok, emeld föl hogy fölemeljen az erő szabadsága fény az ébredés kezdetén kisördög én akkor leszek, szent érzékű boldog szabad ha jó s rossz között falat bontok. mit tagadok, és felejtek, mondja újra új száj rügy mocorog bennem pattani készül kész van benned lombdúsan igen nem összeér párbajban bekül
