Irodalmi Szemle, 1992

1992/4 - GYŐRY ATTILA: Fehér Babák Takarodója (szöveg)

GYŐR Y ATTILA

Fehér Babák Takarodója

(részletek)

„Annyira szerettem őt, hogy képes lettem volna arra, hogy kiigyamavizeletét... Perszecsakhűtve... ”

(Részlet T. A. naplójából)

— Micsoda nőim voltak nekem?! — kérdezte mintegy a sörtől, mintegy magától, de lehet hogy a barátjától, és egy Cseh Tamás dalt dúdolgatott...

... miközben a konyhát a pirítós ropogása töltötte be. A késő délelőtt, a meleg mentatea illata, A fokhagymaszag, a másnaposság, na meg ugye a feltörő emlékek juttatták eszébe a naplót.

— Micsoda nőim voltak nekem... — dúdolgatta elmélázva és szeméből kibuggyantak a könnyei... Később, igaz, nehezen, de végre elmúlt önsajná- lati állapota és nagy sután egy üres füzetet keresett. Vagy fél órát pöszmötölt, tologatta az időt, mire a toll a kezébe került. Különös, gyerekes örömmel szívatta fel az illatos tintát a tollba, még az sem érdekelte, hogy pacnis lett a tenyere. Előre örült a nagy eseménynek, rögtön meg is fogadta, hogy nem csinál a napon semmit, amíg meg nem kezdi a naplót... A MŰVET... Mert T. A. alkotni akart! Igenis írni, megszülni, kierőszakolni, szinte magából kinyögni, hogy mint egy külvárosi szajha a porontyát, otthagyja őt az új világban, magára hagyva a kétes hírű, gyanús irodalmi szerkesztők keselyűnyi hadának kényére-kedvére. T. A .neve nem volt ismeretlen az irodalom birodalmában, prózában utazott a szerencsétlen, önpusztítóan átélve az alkotásait. Először rendetlenséget csinált, mert —

— szeretett egy bizonyos káoszban tevékenykedni, aztán...

... tehát T. A. ott ült az íróasztalnál, kezében a tollal, mindenre készen, felkészülve a nagy beismerő vallomásra, mert hát ugye egy naplónak hitelesnek kell lennie. Rögtön a legelején ki is egyezett magával, hogy a lányok tömegét dalokba fogja majd foglalni, ahogy az a figura tette azon a bizonyos lemezen. T. A. nem is titkolta, hogy az ötlet nem az ő fejéből pattant ki...