Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Remény és félelem között
DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN a csoportérdek alapján miként vették semmibe a közösségi érdekeket, gyakran épp rájuk hivatkozva. Ha abban a társadalomban, amelyben ezek a mozgalmak, pártok tevékenykednek, nincs olyan közélet, olyan meghatározó tudat, mely képes abba az irányba hatni, hogy ezek az erők ne engedhessék meg maguknak a közösségi érdekek semmibevételét politikai felelősségre vonás, erkölcsi számonkérés nélkül... Az értelmiség árulása Grendel L. — Ne haragudj Iván, hogy a szavadba vágok, de én többek között ebben látom az értelmiség árulását. Engedte magát belehajszolni csoportérdekekbe, vagy nevezzük pártérdeke nek, és elfeledkezett arról, hogy mindegyik magyar politikai mozgalom vagy párt ennek a közösségnek, a szlovákiai magyarságnak a pártja, és kell, hogy legyen közös érdek ezek között a mozgalmak, pártok között. Hogy nem tudnak megegyezni, azt én a magyar politikai pártok és mozgalmak szűklátókörűségének, kicsinyességének tartom, személyes ambíciók előtérbe kerülésének a közösségi érdekkel szemben. Attól tartok, ha ebben a tekintetben nem fog változni valami a közeljövőben, akkor ennek a levét meg fogjuk még inni. Gyurcsík I. — Nem tudom elfogadni az általánosító kritikát, s nem akarok belemenni abba, hogy az egyes pártok szempontjából vizsgáljuk, ki mennyit tett, illetve ki tett többet, mert akkor oda jutunk ahová most nem szeretnénk. Ezt a pausál bírálatot mindenképpen árnyalnám. Kimondtad, amit magam is nagyon fontosnak tartok — a közösségi érdek tudatosítását. Ha tovább akarunk lépni, a hatalom és a kisebbség viszonyát kell szemügyre vennünk, miután jelzésszerűen érintettük az érdekek kölcsönös viszonyát. Vizsgálnunk kell a hatalom viszonyát a polgárhoz, a kisebbséghez. A kisebbség alatt érthetünk politikai, vallási stb. kisebbséget, de én itt nemzeti kisebbségre gondolok. A nemzeti kisebbség politikai szervezetei soha sem kerülhetnek abba a helyzetbe, mint a politikai kisebbség szervezetei. Amíg az adott társadalomban nincs olyan szabadságküszöb, hogy az ilyen jellegű másságot képes legyen tolerálni, nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy ilyen kisebbségi politikai szervezet a hatalomba kerülve annak részese és ne eszköze legyen, s a kisebbség közös érdekeit ne adja fel nagyrészt a hatalom érdekeinek. A számtalan kisebbségi definíció közül az egyiket vegyük vitaalapul, mely szerint az etnikai, vallási és nyelvi kisebbség „az állam polgárainak egy csoportja, amely szám szerint kisebbséget alkot és nem foglal el domináns szerepet az államban, amelynek etnikai, vallási vagy nyelvi jellegzetességei vannak, s ezek különböznek a lakosság többségének jellegzetességeitől, s amely tagjai egymás iránt szolidaritást éreznek, ösztönözve, még ha csak hallgatólagosan is, a túlélés közös akaratával és akiknek célja a többséggel a valóságban és a jogban is elérni az egyenlőséget”. Ha ebből indulunk ki, a szolidaritás, az identitás, a jogegyenlőség kérdésében a kisebbség mozgalmainak egységesen kellene fellépni, a kisebbség pluralizálódását tiszteletben tartva.
