Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)
Fantazmák 5. 1. Nevezzük kiegészítésnek (Mészöly) azt a nyelvi lehetőséget, amelynek segítségével véges nyelvi szerkezettel megidézhető a létezés végtelensége. Ilyenkor a kiegészítés terjedelme is végtelen. 2. Nevezzük Kalligramnak azt „szófajt”, amely rendelkezik kiegészítéssel. 23.4 Ha irodalmi mű formájában befogadok egy verbális alakzatot, akkor élményeim, tapasztalataim segítségével a képzeletemmel egészítem ki egy végtelenül egyedi és megismételhetetlen jelentéssé — Kalligrammá. 23.5 Ha egy elméletet alkotó verbális szerkezetet, amely nagyon sok valós szerkezethez hasonlíthat, egy konkrét valós szerkezethez kapcsolom (képzeletemmel és/vagy méréssel), akkor szintén kiegészítem egy teljes jelentéssé, amely szintém Kalligramnak tekinthető. 23.6 A verbális szerkezetek szavai elsősorban egymásra vonatkoznak, egymásról szólnak, és csak kiegészítésükkel nyernek létezéssel kapcsolatos jelentést. 23.7 Vannak azonban olyan verbális szerkezetek, főként a matematika nyelvezetében, amelyek struktúrájukban tartalmazzák a végtelent (nemcsak annak fogalmát). Ezek „önmagukat ’’ is kiegészítik, és ebben az értelemben formálisan mindig a létezésről szólnak. 24. A Kalligram annak a szófajnak az eszméje, amely annyira pontos, annyira kifejező, hogy már(-már) létezés. 25. A legalább hallgatólagosan jelenlévő kiegészítés hiányában nem mondhatnánk azt, hogy „két alma meg két alma az négy alma”. „Két alma” — végtelen kiegészítés hiányában két teljesen azonos „valamit” jelentene. Két teljesen azonos „valamiből” viszont csak „egy” létezhet, ezért nem lehet őket összeadni. Hasonló a helyzet a másik kettővel. Ezért a „két alma meg két alma” valami harmadik dolog. A „két alma meg két alma az négy alma” egy teljesen formális (szavakról szóló) kijelentés, amelynek közvetlen jelentése az a végtelen helyzet, hogy vonatkoztatható az összes négy darab konkrét almára. 26. Képzeljük el a következő játékot, amely egyszerre világítja meg a létezők leírására irányuló nyelvi lehetőségeket és a létezők alapvető tulajdonságát: Legyünk ketten, és egy asztalra helyezzünk almákat, amelyekről „elég sokat” tudunk. Az egyik játékos válasszon ki gondolatban egy almát, és az a feladata, hogy tisztán nyelvi leírás útján (rámutatás nélkül) informálja a másik játékost a választásáról. 26.1 Ha az asztalon két alma van, akkor két alkalmas jelző segítségével megvalósítható a feladat. Például az egyik zöld, a másik piros. Ha az asztalon három alma van, akkor legalább három jelző kell, hogy egyértelműen megnevezhessük őket, tehát valamelyiket.
