Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)
Fantazmák 5. másoló gondolatokban csak a formát látjuk, nem pedig a gondoltságot, míg másokban csak a gondoltságot, a képzeletet látjuk, mert a forma túl rebbenő! 3.8 De az egység a gondolatokban van. 4. Voltak olyanok, akik erősítettek kétségeimben. És voltak olyanok, akik erősítettek kétségeimben. Nem is tudom, kiknek tartozom nagyobb köszö- nöttel. 5. Hogyan jöttél ide? Hát, úgy, hogy mindig másfelé mentem! 6. A redukcionizmus mániákus. 6.1 A hólizmus meg idióta. 7. Soha ilyen emésztő, sőt beteg vágyat nem éreztem ibolyaszedés után, mint most, mikor megéreztem a virágok értéktelenségét és az ibolya hazudott voltát. Mikor az ibolya szót hallottam, ezt önkéntelenül emberszabásúnak képzeltem, minden valódi méret elfelejtésével. Szerény kis ibolya. Sötétkék parfümös gyilkosság. Menüettező rokokó hegedű. 8. Tehát el lehetett volna kezdem a megállást, de akkor inkább már le kellett feküdni meg haza kellett menni. Pedig már majdnem valóság volt! 9. Mindenben ott lobog az örök TŰZ. És az akarat Egy. 10. Nappal magyar, éjjel madár, álmok Szindbád-ja. A hímvessző is föláll majd, és a nyelv jön-megy. Virágszirom a szépség szemhéja. Gyönyörtől elráko- sodott tekintet húsa. Többet mondok, mint tudok — már mielőtt levetkőztem az ajtó önmagától való becsapódásának furfangos démonát. Már csak én szorongok közepette az önmozgó történések kiváló magyarjaként. Hibáim magukért beszélnek, stílusom elronthatatlanul tévelyeg. A ajtó becsapódott, mert be AKART csapódni. Mert kell, hogy valami oka legyen, és a lélek az, ami megelevenít. Valamikor szemléletünkben minden mozgásnak akarata volt, ma már a Világ akarata is agonizál. Már csak az ember hiszi azt, hogy van neki akarata, de ő meg csodálatos módon nem tudja, hogy mit akarjon. Ha tényleg nem tudja, akkor egyszerre kiderül az, hogy az ember tárgytalanná teljesedett akaratának alanya a Világ. Kudarcos fordulat. Legyen hagyom hogyan. Esszébecsapódás. Tudás várakozik ellenünk
