Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - HIZSNYAI ZOLTÁN: A hallhatatlanság angyala (esszé)

A ha//hatatlanság angyala

Miért ’’kunst” a kunszt?!

Mert a fejlődés folytonosan megköveteli a teljesítményt? Az, bizony, meg. Megköveteli. Ha ringben akarsz maradni, teljesíteni kell. A művészet a fejlődés útján meg nem állhat! Mi volt három-négyezer éve a művészetben?! Elmaradottság. És mi volt ezer éve?! Édeskevés. Száz éve mi volt?! Egyre több és több. És mi van most?! Na, ugye! És még mi lesz!!! Mi van, apukám, elvétetted a naptárat? Ebben a versikében hol vannak az új távlatok? Ezekkel a szakállas strófákkal akarsz te hozzájárulni a költészet fejlődéséhez?! És megint ez a nyelv... Nem megmondtam, hogy új nyelv kell! Hogy akarod kifejezni az új életérzést ezen az áporodott nyelven?! Te, most látom, itt még új életérzés sincs! Mit csináltál tegnap?! így akarod te megújítani a költészetet?! Ezt a 73,5 fokos betördelést is mintha láttam volna már valahol... És megint ott vagy benne!Nem tudsz vigyázni?! Mit tehénkedsz rá?! Úgy bűzlik belőle az alanyiság, mint hanyagul kimosott veséből a húgy!

Költöőők ...ggyázzzü!

EGGYESSÜLT ERRŐVELL ELLŐRE A

KÖLLTÉSSZET FEJJLŐDDÉS ÉNNEKÚT JÁNN!

A VANTIGAR DE 5!

LÉPPÉSSINN DUJJ !S

Hé, fiúk, várjatok meg! Ne hagyjatok a múlt rímbűzös mocsarába veszni! Húzzatok ki a hexaméteres verslábak iszonyú taposása alól! Vigyetek magatokkal! Ne hagyjatok ezen az ósdi poszton modernkedni! Vegyetek bei ...magatok közé. Eleget bíbelődtünk már önmagunkkal és mi haszna volt?! Újítsuk meg a világot és változtassuk meg a társadalmat és egyesítsük az emberiséget! És pusztuljon el ki nem él csapatban'. Egyeztessük téziseinket és kiáltsuk a négy égtáj felé: új szavakat, új nyelvet, új torkot, új gyomrot, új beleket — ÚJ KÖLTÉSZETET!!! Nem úszunk az árral! Mindenkitől különbözni akarunk és mindenkivel együtt akarunk masírozni mindenki ellen! Világos programunk van és tudjuk mit akarunk! Nem alkuszunk!!!

Borunkat, ha megisszák —

vesszenek a borisszák®

Kom.prom., itt állsz, kotródj vissza

a túlpartra, kompromissza!!! — Sej!!!

Sejtelmes alakok ("alaksejtelmek”—Lengyel Balázs) ködlenek elő s kunsztolják magukat parodisztikussá. A régmúlt jelen harcos újítói üzennek ekképp az eljövendő múltjában orcátlanul tenyésző bárgyú anakronizmusnak. Kultúrhistóriai déja vu érzete tölt el s erőltetne képzeletemre újabb