Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - KISS GY. CSABA: Nemzeti kisebbségek Közép-Európában (tanulmány)

Nemzeti kisebbségek Közép-Európában

bulgáriai törökök). A második csoportban említhetők az államok 3-10 %-át kitevő nemzeti kisebbségek (mint a romániai magyarok). A harmadik csoportba a népesség 3 %-át el nem érő kisebbségek tartoznak (igen sok népcsoport).

A földrajzi elhelyezkedést tekintve elkülöníthetők a nemzeti kisebbségek a következő szempontból: kompakt területen élnek vagy szórványban, vannak-e kisebbségi régiók vagy kistájak, illetőleg multietnikus régiók, milyen távolságban vannak ún. anyanemzetüktől.

Közép-Európában számos olyan földrajzi táj található, amely kifejezetten kisebbségi jellegű. A Szerbiához tartozó Koszovó lakosságának, mint föntebb említettük, közel 90 %-a albán nemzetiségű, tartományi önállósága idején széles körű volt az albán nyelv használata a közigazgatásban, az oktatásban (a Pristinai Egyetemet beleértve), a szolgáltatásokban és a tömegtájékoztatásban. További tájak, ahol a kisebbség többségben él: a dél-nyugat szlovákiai Csallóköz, Horvátországban az ún. Krajina (a volt történelmi határőrvidék), Erdélyben a Székelyföld (Zem sikulov).

Jellegzetes többnemzetiségű régiók, tájak: a romániai Bánság (Bánát), Temesvár és környéke (a román mellett magyar, szerb, német lakossággal), Bosznia-Hercegovina (három népcsoporttal, a relatív többségben lévő muzulmán bosnyákok mellett számottevő szerb és horvát kisebbséggel), Erdély.

A közép-európai nemzeti kisebbségek egy része tipikus határmenti kisebbség, közéjük kell sorolni többek között a magyarországi szlovénokat, a szlovákiai magyarokat, a lengyelországi litvánokat, a romániai és jugoszláviai magyarok egy részét.

A következő kérdéskör a nemzeti kisebbségek identitásának a jellegére vonatkozik. Három magatartás típus látszik megkülönböztethetőnek. Az első típushoz azok a kisebbségek tartoznak, amelyeknek erős nemzeti tudatuk van, beleértve az anyanemzettel való szoros nyelvi-kulturális összetartozást. Ebbe a típusba sorolhatók például — kevés részük kivételével — a magyar nemzeti kisebbségek, továbbá a horvátországi szerbek, a koszovói és macedóniai albánok. Egy másik, ezt részben fedő típust jelent a nemzeti és vallási identitás szoros összefonódottságával jellemezhető tudat. A vallási identitás (ahol kisebbséget vagy nemzetet par excellence jellemző jeggyé válik) fontos tartalma a kisebbségi identitásnak a muzulmán bosnyákoknál (a hivatalosan elfogadott megjelölés szerint: muzulmán nemzetiség létezik Bosznia-Hercegovinában), a vajdasági horvá- toknál, a bulgáriai törököknél, továbbá a magyarországi szerbeknél és románoknál. A harmadik típushoz tartoznak a bizonytalan, „lebegő” identitású kisebbségek, mint például a lengyelországi beloruszok, a romániai csángó-magyarok vagy a magyarországi szlovákok. Ennek az identitás-tu- datnak, vagyis a tudat milyenségének az egyik oka ott is kereshető, hogy milyen körülmények között „született meg” az illető kisebbség. Úgy tetszik, hogy azok a kisebbségek, amelyek a nemzettéválás idején valamiképpen