Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KISS GY. CSABA: Nemzeti kisebbségek Közép-Európában (tanulmány)
KISS GY. CSABA Nemzeti kisebbségek Közép-Európában (Tézisek a meghatározás és a tipológia problémáiról, lehetőségeiről) 55 évvel ezelőtt az erdélyi magyar református püspök elhagyta hazáját, Romániát. Makkai Sándorról beszélek, aki híres író és publicista volt, elismert teológus. Ő volt az, aki az első világháború után Romániában nagy meggyőző erővel próbálta megfogalmazni a magyar kisebbség új identitását, egy olyan történelmi helyzetben, amikor a magyar etnikumnak meg kellett tudnia, mit jelent kisebbségben élni. Amikor Magyarországra távozott, megkísérelte döntését megmagyarázni, és egy cikkben fejtette ki, mi is a kisebbségi sors. Ennek az írásnak azt a később szinte szállóigévé vált címet adta: „Nem lehet”. Makkai püspök nem látott más lehetőséget, számára elviselhetetlenné vált a kisebbségi lét, magát a kisebbség kategóriát sem találta emberhez méltónak. És tegyük hozzá, ez volt az a korszak, amikor nemzetközi garanciák biztosították a kisebbségek védelmét; Közép-Európa etnikai és nemzeti kisebbségei mégcsak elképzelni sem tudták volna, milyen sors vár rájuk a totális rendszerek hosszú évtizedei alatt. A kommunizmus világtörténelmi méretű bukása után ismét föl kell tenni a kérdést: mit jelent kisebbségben élni? A kisebbség, mint tudjuk, a kisebb mennyiséget is jelenti, és akár akarjuk, akár nem, maga a kifejezés szintén sugall valami lebecsülést, kisebb értékűséget. Úgy tetszik, hogy a modern történelemben, mindenekelőtt a XIX. és a XX. században a nemzet számít normának, a nemzetiségek, a nemzeti és etnikai kisebbségek pedig valamiféle devianciának, esetleg anomáliának. Úgy vélem, hogy a modern társadalom vagy még inkább a posztmodern társadalom valóságában ez éppen egy evidencia tagadása volna. Alaposabb töprengés nélkül is könnyen belátható, hogy a mi világunkban a kisebbségi helyzet valójában univerzális állapot. Valamely szempontból mindegyikünk egy kisebbséghez sorolható. Magyarországon én például többségi vagyok magyar minőségemben, de kisebbségi vagyok mint protestáns vagy mint nagyvárosi, mivel Budapesten lakom, s így tovább. Ezért úgy gondolom, hogy korunk individuumát olyan személyiségnek kell tekintenünk, akinek egyidejűleg különféle identitásai lehetnek, lehet egyszerre többségi és kisebbségi, következésképpen a kisebbségeket fölfoghatjuk úgy is, mint pozitív értéket hordozó entitások, melyek szembenállnak az uniformizálódás tendenciájával.
