Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - MOLNÁR IMRE: Bevezető gondolatok Szabó Károly munkája elé
MOLNÁR IMRE a közéleti, politikai tevékenységtől, tervosztályvezetőként dolgozik egy falemezgyárban, majd a Faipari Kutatóban főosztályt vezet. 1975-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett, majd rá egy évre címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Az áttelepült felvidéki értelmiségiek összejövetelein rendszeresen próbálta barátait (Jócsik Lajost, Szalatnai Rezsőt stb.) rávenni a lakosságcsere történetének megírására. Ám ők, többnyire a körülményekre való hivatkozással, „nem tartották időszerűnek” a gondolatot. Tény, hogy főleg az ötvenes években a politikai rendőrség minden esetben közbelépett, ha az áttelepültek egymás közt bármilyen közösségi tevékenységet kezdeményeztek. Végül a munka java része, az utókor számára történt jeladás, magára Szabó Károlyra maradt, aki — mint többször elmondta — önmagát sem íróembernek, sem történésznek nem tartja. Viszont ő az, aki szinte lépésről lépésre ismerte az események folyását (erről tesznek tanúságot most közreadott karcolatai is), és ő rendelkezett a legtöbb dokumentummal, hiszen maga mentette át Magyarországra a meghatalmazotti hivatal iratanyagát. Ezen tényezőknek köszönhetően készült el a lakosságcsere máig leghitelesebb története 56 ív terjedelemben — mostanáig kiadásra várva — a szlovákiai magyarság sorsának páratlanul értékes dokumentumaként. A munka végeztével párhuzamosan Szabó Károly végig éber figyelemmel kísérte a témával kapcsolatos történelmi szakirodalmat. Megjegyzéseit, kritikáit, a pontatlanságok helyesbítését azonban, egy kivételtől eltekintve ( Valóság, 1982/10) sosem volt hajlandó közzétenni a magyarországi sajtó. Mindez nem vette el Károly bácsi munkakedvét. Tudva, hogy az utókornak szüksége van a történelmi valóság helyes ismeretére, sorra írta kéziratait a szlovákiai magyarság második világháború utáni tragikus időszakáról, pótolhatatlan munkát végezve ezzel a magyar történetírás számára. Az Irodalmi Szemle oldalain leközölt történetei a krónikás jeladásainak számítanak. Közzétételüket Szabó Károly nem élhette meg, hisz születésének 71. évében eltávozott közülünk. Szolgáljon ez az írás tisztelgésül emléke előtt.
