Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - KULCSÁR FERENC: Imádságok VIII. (esszék)
KULCSÁR FERENC belőle életednek minden napján. Amikor a ’’tiszta” ész, kétségbeesésében és gőgjében, hogy az elrontott életet kiigazítsa, beleveti magát a világ racionális magyarázatába, nem veszi észre, hogy még jobban elrontja az életet, mivel minőségeket tép ki a kultúrából, megbontva az örökség Egészét; racionalizmusa éppen azt nem akarja látni, hogy a kultúra csak úgy képes öntisztulásra, ha ép, ha egész. Ami nélkülözhetetlen, ami igaz, ami örökérvényű benne, megtartja, fétiseit pedig eltünteti mint hasznavehetetlent és károst. Voltaképpen ez a kultúra fáradságos munkája élete minden napján, s ezt a fáradozást mélységesen tisztelnünk kell, mert ez a mi fáradozásunk — éppen az átok feloldozásának reményében: hogy a föld ne legyen átkozott miattunk. Az ép kultúra elvezeti az embert az átok feloldozásához, mert az ő tisztulásai, az ő kristályosodásai éppen az emberéi. Azé az emberé, aki megértette a halált, megértette, hogy porból lett és porrá lesz a teste, de a lelke szellem, isteni minőség, s e minőség szerint kell élni. A halál ezért az etika szülője, nevelője és megtartója, s a léleknek e tudása ment meg bennünket attól, hogy nem vagyunk kivétel nélkül valamennyien gonosztevők, gyilkosok és végső soron őrültek, az ösztönök gátlástalan elvetemült- jei. Igen, ha a halál a végső vég lenne, akkor csakugyan: az asszonyok a nyitott sirgödrök fölött szülnék meg csecsemőiket, vagyis az ’’élet” tartama a nulla idővel lenne egyenlő. És az egzisztencialisták agyréme lenne igazsággá, tudniillik, hogy az élet abszurd. Nem. Ez csupán a civilizáció dadogása. Én a kultúrának hiszek. A hidegen csillogó, apró csecsebecsék helyett az ember örökségében, az oszthatatlan Egészben. Novella. Az ember hasonlít egy bölcs halászhoz, aki kivetette a hálóját a tengeren; kihúzta azt a tengerből, és az kis halakkal volt teli. A bölcs halász talált köztük egy nagy, jó halat. Az összes kicsi halat bevetette a tenger mélyére; zokszó nélkül a nagy halat választotta. Akinek van füle a hallásra, hallja! Megf etetések. A világ megfelelések kristályszerkezete. Ha egy felvetett kérdésre igaz módon megfeleltem, akkor én, a felelő, megfeleltem: letettem a vizsgát. Ha van, mint ahogy van, istenkáromlás, akkor lennie kell nyelvkáromlásnak is Ki a nyelvkáromló? Aki vét a megfelelések ellen; aki úgy használja a nyelvet, hogy általa nem feltár, hanem elfed. Mit? Azt, amit a nyelv szelleme szerint hordoz: a világ valóságát. A nyelvben van elrejtve a világ értelme. Mit mondunk ezzel? Ezt: a nyelv misztérium. Magyarán: az élet rejtelmeinek, mélységének hordozója, ezért tudója. Belőle, a nyelvből bontjuk ki ezer évek óta a konkrét világot, a
