Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - M. CSEPÉCZ SZILVIA: Sorsukat eloldják, Mire kilépünk... (versek)
M. CSEPÉCZ SZILVIA Mire kilépünk... másra gondolva settenktdik.a játszi ünnep arcra combra meleget új szagot olvaszt árnyéka, nem kívánt gyönyör ez a kurva évszakba Hóesés íqfmsadt kemény lett a sötét meleg ragacsát gyanútlan Iqcsi ököl izzadja ütésre kész hozzá feszülés ébredéssé lenni hallgatni a megfelelő ágyon 9Ait tehet velünk_a jövő hét? A hátramaradt mozdulat következmény és nem halál 9{$hány nyálas arcot idézve emlékezetté visszacsúszni- árulás. A csendünk, vagyunké köztes valóság. Ütnepbe érő örömmocsokt Azután beforrja szánkat, amit függetlenségnek, túlzás, semminek, meg minek, neveznünk. Ismered a történetet.
/
