Irodalmi Szemle, 1992

1992/2 - GRENDEL LAJOS: Egy valóságos világ alapításának nehézségei (novella)

GRENDEL LAJOS

követően megnősült, de már el is vált. Sokáig tartott, amíg legyűrtem az idegenkedésemet, és meg mertem kérdezni tőle:

— Nem jössz haza, Zümzüm?

Nem lepte meg a kérdésem, és a tőle megszokott fölényes és arrogáns hangnemben dobta vissza a labdát.

— Mi az, hogy haza?

— Hát... — mondtam.

— Nekem nincs hazám.

— Mindenkinek van hazája.

Zümzüm türelmesen hallgatott egy darabig, aztán magabiztosan azt felelte:

— A szabad embernek az egész világ a hazája.

— És te szabad vagy? — kérdeztem.

— A legteljesebb mértékben. Amikor néhány napig be voltunk zárva a menedékházban, azt hittem, a kommunisták azok, akik elvették a szabadságomat. De nem így van. A kommunistáknak lőttek, de a világ attól még ugyanaz a világ maradt. Az emberek minden külső kényszer nélkül döntik el, hogy szabadok-e vagy nem. Ez nagy tanulság volt a számomra. Ezért is mentem el otthonról. Aki olyan régimódi szavakat használ, mint a haza, azt kockáztatja, hogy újra bezárják.

A mi útjaink is elváltak ezután. Bécsben esett az eső, mint akkor a hegyen. Zümzüm nem kísért ki az autóbusz-pályaudvarra. Remegtem a dühtől. De hiába — tudomásul kellett vennem, hogy barátai annak lehetnek csak, akit bezártak. A szabad ember — szabad.