Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Októberi szieszta (vers)
Októberi szieszta Mit? Mit? Mióta? TESSÉK! Intézzük el gyorsan. Fáradt vagyok, szeretnék aludni. ...Persze, nem érdemiem meg. Ez igaz. Biztosan azok hárman sem aludtak. Kalapálgat- ták a karosszériát, sopánkodtak, verték a fejüket, a családjukra gondoltak, meg a rettenetes kárra, a befuccsolt karrierükre, évek, évtizedek hiábavaló küszködéseire, és mindezt énmiattam... Egy ocsmány köpe- dék miatt... Aki akkor köp, amikor senki sem kéri rá. Direkt akkor köp! És pipázik, mert okos! És rohadt hosszú tarka sálja van, a cipőfűzője meg kikötődve, mert szarik a világra! Belerondít a társadalomba, mert megteheti, mehet ide-oda, krákoghat, köpködhet, verheti a seggét a földhöz, szabad neki! SZABAD VOLTAM, KIRÍVÓAN SZABAD — visszaéltem vele! Verseket is írtam, köztük több szonettet. Fogalmazgattam alamuszin, gyáván, gondolhatja, miket. És tele voltam elképzelésekkel, tervekkel, tömve volt a pofám cinizmussal meg fintorral. Lenéztem magukat, mert bejöttek a rímeim, mert szegényebb mertem, és gazdagabb tudtam maradni — mert nem voltam eléggé életrevaló. Undorral néztem a szobraikat, leokádtam az emlékműveiket, belevizeltem eszméik tiszta forrásába és eregettem a füstöt, köptem, írtam, slukk és nyál, egy sor és füst és köp és toll és szipp és platty és rím és egy moslékos vedernyi turhát köptem a szélvédőre, végig- csorgott az üvegen, nem lehetett kilátni, szörnyű halált halt hat fő kipróbált, hűségben megőszült törzsőrmester... Bűnöm elévülhetetlen rémséges gaztett, de most vezekelni akarok, áldozatot hozok! KÖNYÖRGÖK, KÉRDEZZEN! Kérdezzen már, hallja?! Felelni akarok! Felelni akarok mindenért! Meg akarok felelni! Én vagyok a felelős! A legmegfelelőbb... a legmeg ....felelőbb... ... lelőbb....lelőbb.....le.....lőbb... — Házmester bácsi kérem! Apukám aztmondtaaa, hogyha nemteccik abba hagynia fütyűűülééést, kifogja harapni aházmesterbácsinaka nyeelvééét...
