Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Októberi szieszta (vers)
HIZSNYAI ZOLTÁN Októberi szieszta Ledőltem, hogy aludjak valamit az éjszakai műszak után. Már alfában voltam, amikor hallom, hogy az utcán egy ember fütyörészik. MIT FÜTYÖRÉSZIK?! Talán annyira tetszik neki az utca?! Vagy azt a koszos levegőt szereti annyira a pudvás fogai között öblögetni?! Talán csak nem a saját füttye nyűgözi le?! Mit fütyörészik?! Megbolondult?! Vagy annyira jó dolga van?! Részeg?! Szerelmes?! Mi az istent cincog?! Lement a sárgarépa ára?! Vagy az élet értékelődött fel?!... ROHADT PROVOKÁTOR! Te, te mocskos gumifütyis disznó! Te orális Paganini! Te, te fütykösidomító baszdmegjancsi!... MIT FÜTYÖRÉSZIK EZ? Mi történt? Mért fütyörészik még mindig? Mit tud? Mi baj lehet?... TEGNAP...igen, tegnap három rabomobilt láttam a centrumban: egy fehéret, egy kéket és egy pirosat.Karam- boloztak. A kék belefutott a másik kettőbe. Egészen közéjük ékelődött. A rabomobilista mégis csak mosolygott és sokat sejtetőn hunyorított: ÍGY VAN EZ JÓL, KISAPÁM! NONÁ, HOGY JÓL VAN! Pedig úgy összefodrozódtak, mintha a szél lobogtatná a pléhet a karosszériájukon. ÉS MOST ITT CSIVITEL EZ A... Azért mégiscsak furcsa... No, nem azért, mert fütyül! Fütyüljön! Én is szoktam fütyülni. Ha itthon felejtem a kapukulcsot, akkor felfütyülök... Vagy a meccsen... Ott is fütyülök... Meg, állítólag, álmomban... Ha megy egy ismerős az út másik oldalán, átfütyülök neki... A jobb bigékre is ráfütyülök... Az más... De hogy fütyül ez?! Ez csak úgy magának fütyül! Szórakozásképpen... És van néha valami gunyoros is ebben a fütyörészésben. Az a tegnapi gépkocsivezető mosolygott ilyen kunkori cinizmussal... Ilyen révetegen, de mégis kihívóan. Tulajdonképpen eléggé... sőt nagyon baljóslatú hangzása van. Legalábbis összhatásában.
