Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - MILAN KUNDERA: Lítost (elbeszélés)
MILAN KUNDERA A diák közölte vele, hogy megpróbált mindent elkövetni, hogy magával vihesse őt is, mert tudta, hogy szeretné látni a nagy költőt és a barátait. De sajnos ez lehetetlennek bizonyult. Hiszen maga a nagy költő felesége sem lesz jelen. Az összejövetelen csak szakemberek vehetnek részt. így hát a diák már nem is gondolt arra, hogy elmegy oda, de most kezd ráeszmélni, hogy Kristýna asszonynak alighanem igaza van. Igen, ez jó ötlet. Mi volna, ha legalább egy órácskára felugrana a klubba? Kristýna megvárná őnála otthon, és aztán már csak kettesben lennének. A színházak és varieték csábja feledésbe merült, és Kristýna belépett a diák manzardlakásába. Az első pillanatban ugyanaz a csalódottság vett rajta erőt, mint amikor a Vencel Király Pincéjének küszöbét lépte át. A lakást aligha lehetett lakásnak nevezni; egyeden kis helyiségből állt, előszoba nélkül, és a berendezése mindössze egy íróasztal, egy alacsony könyv- állvány meg egy heverő volt. De Kristýna már elvesztette ítélőképességébe vetett hitét. Abban a világban, amely ma eléje tárult, titokzatos értékrend uralkodik, melyet ő nem ért. Gyorsan megbékült tehát a barátságtalan és piszkos helyiséggel, és minden női tehetségét mozgósította, hogy otthonosan érezze magát. A diák megkérte, tegye le a kalapját, megcsókolta, leültette a heverőre, és ujjával a kis könyvtárra mutatott, jelezve, hogy mivel töltheti Kristýna az idejét, amíg ő vissza nem érkezik. Kristýnának ekkor eszébe jutott valami: — Nincs véletlenül egy könyved tőle? — A nagy költőre gondolt. De igen, a diáknak volt tőle könyve. Kristýna nagyon bátortalanul folytatta: — Nem ajándékozhatnád nekem? És nem kérhetnéd meg, hogy írjon bele nekem ajánlást? A diák arca fölragyogott. A nagy költő dedikációja kárpótolni fogja Kristýnát a színház és a varieté elmulasztásáért. A diákot furdalta a lelkiismerete, kész volt mindent megtenni Kristýnáért, akinek varázsa a lakás intimitásának hatására várakozásának megfelelően felújult. Az utcán sétáló lányok eltűntek, és az asszony szerénységének bája csendesen betöltötte a szobát. A diák csalódottsága fokozatosan szertefoszlott. Kiegyensúlyozottan és vidáman indult a klubba azzal a kellemes tudattal, hogy a közelgő este két pompás programot ígér neki. A költők A diák az irodalom háza előtt várt Voltaire-re, aztán együtt mentek föl a lépcsőn az első emeletre. Áthaladtak a ruhatáron, és a hallban nár megütötte fülüket a belülről kihallatszó vidám lárma. Voltaire kinyitotta a szalon ajtaját, és a diák a széles asztal körül megpillantotta hazája egész költészetét. Kétezer kilométernyi távolságból nézem őket. 1977 ősze van, a hazám már kilencedik éve szunnyad az orosz birodalom édes és szilárd ölelésében. Voltaire-t kirúgták az egyetemről, az én könyveimet pedig eltávolították minden nyilvános könyvtárból, és valamilyen állami pincébe zárták őket.
