Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - PAPP IMRE: Lila, Korlátok (II.), összevágott (versek)
nagyszerű szerkezet vagy és páros akkpr üt mar adok. göngyöld össze a rongyokat és a szétszórt perceket láttalak. megsebesültéi mégis ívben tántorodik_a nap az esküdtszéki kész semmit sem tagadhatsz amikor megkapaszkodtál és amivel eltévesztetted a világot merről fújt a szél és mekkora sár csapott arcon tessék, a szúrás nem fáj és semmiség ak&gr miért szaladnak, szét a kutyák, és reszketnek_a bokroké csak_úgy meghasonlani szép derült ég csavarog körülöttem fáradok. befáradok, otthonom összefirkál egy lágy simítás
/
