Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - LIBRESSZÓ
LIBRESSZÓ tábla c. kilencoldalas zavaros eszmefuttatást is. A „regény-fantázia” legjobb része a harmadik szakasz, a tulajdonképpeni Jób könyve, amelyben 1945. július 5-től 1947 végéig terjedő időre emlékezik a szerző. Itt azonban az az ötlete támad, hogy csupa kis betűvel, pontok és vesszők nélkül, bekezdések mellőzésével ír, ami az olvasást igen fárasztóvá teszi. Rendhagyó módon három epilógus is van a könyvben. Nem lett volna egyszerűbb ezeket egy utószóban összefoglalni? T. Bolemant Lilla: Az ellentétek regénye — jellemezhetnénk egyetlen mondattal Alison Lurie Külhoni viszonyok című könyvét. Manapság, amikor közép-Kelet-Európa kis népei nemzeti hovatartozásuk miatt ölik egymást, tanulságos és meglepő arról olvasni, hogy az angol és az amerikai emberek is megvetik egymást, s hiába származnak azonos kultúrközegből, csak látszólag beszélnek egy nyelvet. A regény főszereplői két New York-i angoltanár, egy ötvenes éveiben járó professzornő, Vinnie Miner és a negyedszázaddal fiatalabb kollégája, Fred Turner. Az angol irodalom, s rajta keresztül Anglia mindkettőjüket csodálattal tölti el. A professzornő elérhetetlen álma, hogy Londonban élhessen. Magának sem vallja be, hogy csak azért foglalkozik az angol és amerikai gyermekmondókák összehasonlító vizsgálatával, hogy a gyűjtés ürügyén minél gyakrabban juthasson el Angliába, mert csak ott, angol barátai között érzi magát teljes értékű embernek. Megveti az amerikai életformát, angliai tartózkodása idején mégis egy igazi amerikai „tahóba” szeret bele, s életében először érzi, hogy viszontszeretik. Ezt az ellentmondást az írónő a férfi halálával oldja fel, hiszen a féléves angliai szerelem az amerikai hétköznapok valóságában nem folytatódhatna. Fred Turner is nagy reményekkel indul féléves ösztöndíjával a londoni útra. Szabad életet élő amerikai feleségének, Ruthnak ellentéte a finomkodó angol színésznő, Rosemary, akiben Fred Henry James-i hősnőt lát, s mindaddig szerelmes belé, míg ki nem derül, hogy Rosemary egyszerű huszadik századi nő. A szerző két főszereplőjét is szembeállítja egymással, s ez a szembeállítás külsejükben is megmutatkozik. Vinnie idősödő, csúnya, jelentéktelen nő, Fred pedig filmszínészkülsejű fiatal férfi. Gondolkodásmódjuk különbözőségét jelzi az is, hogyan változtatja meg életüket az angliai félév. Vinnie az átélt nagy szerelem emlékével tér vissza Amerikába, Fred pedig csalódva az angol sznob, képmutató életben, boldogan repül amerikai feleségéhez békülni. Lurie regénye az ellentétek kibé- kíthetetlenségének és vonzásának könyve, amely méltán kapott Pulit- zer-díjat. Stílusa világos, olvasmányos, s a szerző kitűnő iróniával láttatja hőseit. A legkidolgozottabb a professzornő alakja, s talán az írónő életrajzi vonatkozásait is felfedezhetjük benne. Lurie kitűnően bánik a nyelvvel, s az angliai és az amerikai angol nyelv különbségeit is felhasználja az ellentétek kifejezésére. A regényt Borbás Mária, a vers- betéteket Kiss Zsuzsa fordításában olvashatjuk.
