Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - LIBRESSZÓ

LIBRESSZÓ

Libresszónk vendégei: E. Fehér Pál magyarországi újságíró, dr. Fogarassy László történész, T. Bolemant Lilla} a Déli Hírlap szerkesztője — a következő könyvekről mondják el véleményüket: Spiró György: Kanásztánc (Ab ovo, Budapest 1992), Ebért Tibor: Jób könyve (Széphalom Könyvmühely — Regio, Budapest 1991), Alison Lurie: Külhoni viszonyok (Madách 1990).

E. Fehér Pál: Spiró György mindig a különvéleményét mondja. „Véleményem magánvélemény” — idézhető vallomása a Kanásztánc 68. oldaláról is. — „Soha nem gon - doltam, hogy kisebb vagy nagyobb közösséget képviselhetnék, erre engem föl nem szólított, meg nem választott senki... író vagyok, a különvéleményemet mondom tehát, olyan vagyok, amilyen, több-kevesebb tehetséggel, több kevesebb hibával megáldott egyetlen ember...” Spiró György a legkülönbözőbb műfajokban hozza közönsége tudomására különvéleményeit: történelmi regényekben, tudós értekezésekben, könnyed röptű esszékben, élesen fogalmazott publicisztikában, versekben s nem utolsósorban drámákban. És ez a különvélemény mindenkor meghökkentő, tehát sokszor vihart kavar, s inkább politikai, mint irodalmi botrányok oka (?), ürügye (?). A szerző egyik alaposan dokumentált, történetesen a lengyel múltban játszódó regénye is (Az Ikszeli) politikusokat (lengyel politikusokat) ragadtatott odáig, hogy — mivel a pártállami viszonyok között ezt megtehették — adminisztratív tiltásokkal akarták figyelmeztetni az

írót, nehogy a jövőben is eszébe jusson lengyel tematikával foglal- kozni.Spiró egyik epigrammája pedig a magyar írók egy csoportjának érzelmeit borzolta fel annyira, hogy írószövetségi vezetőségi ülésen tárgyaltak hosszan néhány élesen fogalmazott sorról. Sajnálatos viszont, hogy eleddig senki nem figyelt fel különösebben a tényre, hogy Spiró tanulmányok egész sorában elemezte a század kimagasló lengyel, cseh, szerb, román, horvát íróit, mert kö- zép-kelet-európai „állampolgárságát” komolyan veszi, s tudja, hogy korszerű magyarságának hiteles mércéjét ebben a közegben is keresnie kell. Megemlítendő az a magyarországi viszonyok között ugyancsak szokatlan körülmény, hogy Spiró nem másodkézből tájékozódott e térség irodalmáról, hanem eredetiben olvasta a szerb Danilo Kist, horvátul ismerte meg Miroslav Krležát, mielőtt monográfiát írt volna róla, lengyelből fordította Stanislaw Wyspianskit és csehül tanulmányozta Ivan Olbrachtot.

Egyszer — a 60. születésnapját ünneplő Kardos G. Györgyöt köszöntve éppen Olbrachtot idézte. Azt a cseh író által felhasznált zsidó