Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - ALABÁN FERENC: A csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadás bibliográfiája 1967—1988
A csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadás bibliográfiája 1967—1988 magyar forrásokon kívül többek között a Magyar Nemzeti Bibliográfiára,az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusára is támaszkodik, így magyarországi szerzők magyarországi lapokban megjelent cikkeit is idézi. A gyűjtés időhatárait a bibliográfia összeállítója a kötet előszavában indokolja: 1967-től viszonylagos önállóságban jelentetett meg kiadványokat önálló magyar könyvkiadónk elődje, a Tatran Magyar Üzeme — ez B. Nádor Orsolya kiindulópontja. 1988 pedig az anyaggyűjtés befejezését jelenti. A statisztikai adatok tanúsága szerint egyértelműen megállapítható, hogy ez a két évtized a csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom történetében a (a mennyiségi tényezőket figyelembe véve is) jelentős alkotások keletkezésének az időszaka. Külön felvetendő és vizsgálandó dolognak számít, hogy a második világháború után mikor jött létre az első önálló szlovákiai magyar könyvkiadó, s jelentek-e meg gondozásában hazai magyar eredeti alkotások? A források tanúsága szerint a szervezett magzar könyvkiadás első hírnöke a Pravda Könyvkiadó Vállalat kötelékébe tartozó Magyar Könyvtár volt (1949), melynek tevékenysége politikai jellegű kiadványokra, valamint szovjet, cseh és szlovák művek fordítására korlátozódott. Ez a részleg indítja meg 1950-ben a neves Magyar Könyvbarátok Körét, melynek két évvel később a statisztikai adatok szerint már tizenötezer tagja volt. Az első önálló kiadó létesítésére (Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó néven) 1953-ban került sor, és a Csemadok irányítása alatt állt. Ez az önálló kiadó indulása első évében negyvenkét művet jelentetett meg (zárójelben jegyzem meg, hogy a példányszám rekordja 1977-ben születik meg ötvenhét művel, majd 1980-ban, amikor ötvenhárom kötet jelenik meg a Madách Kiadóban. E rövid történethez tartozik még az is, hogy 1956-ban az önálló magyar kiadót beolvasztották a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóba, a későbbi Tatranba. 1969-től viszont Madách Könyv- és Lapkiadó Nemzeti Vállalat néven ismát önállósult a szlovákiai magyar könyvkiadás, s a korábbi politikai-népművelő jellegű kiadvánzok helyett a szépirodalom, az irodalomtörténeti kiadványok, valamint a szlovák, cseh és egyéb művek magyar fordításai kerülnek érdeklődése központjába. Ezekben az években figyelhető meg az is, hogy jelentősen kibővül a magyarországi kiadókkal való együttműködés, s ezt még az 1954-ben kötött közös könyvkiadási megállapodás tette lehetővé. Ezen adatok és felvázolt tények ismeretében kissé másként láthatjuk az önálló magyar könyvkiadás helyét a csehszlovákiai és az egyetemes magyar művelődéstörténetben, mint ahogy azt a szóban forgó bibliográfia összeállítója látja kötete előszavában. A kötet szerkesztője nem véletlenül érezte szükségét annak, hogy az 1967 előtti magyar könyvkiadás termékei iránt érdeklődő olvasó figyelmét legalább lábjegyzetben a Szőke József által összeállított A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája I-II. köteteire irányítsa. Nem véletlenül, mert B. Nádor Orsolya összeállítása az önálló szlovákiai magyar könyvkiadás bibliográfiájának végül is csupán egyetlen (igaz, a nagyobbik szeletét) mutatja be a Madách Könyvkiadó tevékenységének a középpontba állításával. Úgy gondolom, hogy egy bibliográfia legkézzelfoghatóbb funkciója, hogy informáljon, s elérhető teljességre törekedjék. Mint a legkomplexebb
