Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Radnóti Naplója
N. TÓTH ANIKÓ felem, Tel ...tudod, hogy szeretlek? Úgy, hogy nyilall sokszor, és mintha igazán a gyermekem is volnál, írod. És én meg a verset küldtem, ugyanaznap (pénteken) fejeztem be: gyermeked vagyok én, de felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett... " A „Drágaegy” hitves, a csalhatatlan ízlésű, vájt fülű társ ráérez a költő rezdüléseire — ez biztosíték, menedék a megtöretett testű férfinak. (S asszociálhatunk egy jóval korábbi, még a kezdetek szertelenségeivel teljes versre, az 1918-ból származó Szerelmi ciklus egy röpke részletére: „Néha a fiadnak érzem magam...") S hogy fontos számára a Kedves és Társ véleménye (akár a külvilág visszajelzése), megtudhatjuk a november 16-i bejegyzésből: „Tegnap föladtam Fifnek az Október végi hexametereket és a Kecskéket. Úgy szurkolok, akár egy kezdő költő, mint tizenöt éve, tetszik-é neki. S valóban, a Kecskékről nem tudom, milyen." 1943■ mércius 8. Keserű hangvételű jegyzet: Kállai Gyula kéri a költőt: „...küldj újabb írásaidból. Újabb írásaimból? A negyedik eclogát írom... Szabad szerettem volna lenni mindig s örök kisértek végig az úton... Ezt küldjem?' A háborús cenzúra a Népszava szerkesztőségében három verséből kettőt törölt. Kétségek közt él: érdemes-é alkotni erre a világra? De ír tovább, élteti a hite, és sorra írja a remekműveket. Ilyen a nagy szabadságvers: a Negyedik ecloga is. 1943■ március 11. Feljegyzés Bálint Györgyről: „Abbahagyom a munkát, meredten nézem a forgó gépet és hideg lesz a szívem körül. Elkezdek befelé hallgatózni, mint eddig is gyakran, Gyuri felé. Nem jön válasz. Eddig mindig azt éreztem, hogy nincs semmi baj — él. Most újra eszembe jut és fázom. ’’Kísérteties beleérzés: a kedves barát, Bálint György akkor már két hónapja halott. A vers, az Ötödik ecloga november 21-én születik, a félelem hidege, mely a Naplóban is vérfagyasztó, így jelenik meg a vers síkján: „Drága barátom, hogy dideregtem e vers hidegétől, hogy rettegtem a szót, ma is elmenekültem előle. " Vázlatos e vizsgálódás, csak néhány probléma felvetésére vállalkozott. S mi az, amit még feltárhatnánk a lélek hosszát megjárt Radnótiról a Napló segítségével? Beszélhetnénk árnyaltabban a költő férfi lélekrajzáról; konkrétabban megvilágíthatnánk irodalomszemléletét, versírói technikáját, a világról, a társadalomról, koráról vallott nézeteiről is értekezhetnénk; elemezhetnénk kapcsolatait a barátaival, a kortárs művészekkel és művészeti mozgalmakkal, ellenfeleivel, valamint az utca és a munkatáborok egyszerű embereivel; kibonthatnánk a Napló finom szövetéből novellatöredékeit, vagyis minden egyes bejegyzését akár orvosi pontossággal boncolgathatnánk, de legyen ez egy nagyobb terjedelmű és mélységű dolgozat tárgya. (Magvető, 1989)
