Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Radnóti Naplója

N. TÓTH ANIKÓ

1939. szeptember 17. A Szovjetunió támadása Lengyelország ellen — mondja a háborús krónika és Radnóti: „Zsugorodj, őszi világ! Csak magamat idézhetem, robbanj fel, világ!” Visszautalás a veszélyeket és borzalmakat sejtető Járkálj csak, halálraítélt! című versre (1936), s kifejezi a költő tehetetlen dühét és együttérzését is a megalázottakkal, megkínzot- takkal.

„1939. október 3- "Oly korban éltem én, mikor egy kicsit minden ember Kenyeres Kaufmann volt. Az irodalomban is. Oly korban éltem — de miért múlt időben? Miért volt?" A költő didereg a múlt időtől, rossz előérzetei vannak, de csak sejtheti, amit az olvasó az 1944. május 9-i Töredék és a novemberi halálmenet után biztosan tud: a múlt idő a költő pusztulását előlegezi. A nemlétbe forduló létben majd leltárt készít az embereket befonó vad kényszerképzetekről, mintha messziről és kívülállóként szólna.

1939. november 6. Egy vers születése — ez lehetne a címe ennek a jegyzetnek, ha kiemelnénk a Napló keretéből: „Egy verset álmodtam. Hajnali háromkor fölriadtam, izzadtan és szorongva, rosszat álmodtam, éreztem, de hirtelen nem jutott eszembe. S egy pillanat múlva már írtam is a zseblámpa fényénél. ”

A vers: az Alkonyat. Szójáték fut végig a versen, növénynevek variációi (hangafa, fecskefű). Bájos, kedves szavak lánca, de a fenyegető világot (rossz álmokat) nem tudja kirekeszteni:

„Hallgatok, pedig szívemben nő az árnyék.”

„...Ilyen kerek, egész verset sohasem álmodtam még. Sorokat már álmodtam, de nem tudom, nem félálomban születtek-é.”

1941. január 30. „Befejeztem egy kis verset, Eső esik, fölszárad...’’

1941. február 28. „Befejeztem a hónap-verseket, kész a naptár utolsó darabja is, a Június. Kíváncsi vagyok, hogy hat együtt. Ha nem hívnak be, tavaly decemberre elkészülök vele.”— Az alkotómunka naplója, ez, de ott van a keserűség, hogy a környezet, a külvilág állandóan akadályozza és veszélyezteti a művek keletkezését, s a bizonytalanságérzet és düh ott bujkál a hangjában, hogy nem lesz ideje elmondani mondandóját.

1941. április 4. „D. e. az Ilkovitsban dolgozom. A. Gy. jön. Ez igen — mondja —, ezt irigylem. Ilyenkor, mindenki izgatott —, ilyenkor írni tudsz! Ránézek. A kutya ugat, a macska nyávog, a költő ír — válaszolom. S a papirosnak dőlök. ”

A vers, a Második ecloga április 27-én készül el, ezt bizonyítja egy naplójegyzet is: „Több mint kétévi készülődés után három napja elkezdtem írni a Második eklogát. Ma befejeztem. ” A Napló-béli kép a versben egy „hangulatnyit” változott: „írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska / miákol és az eb vonít s a kis halacska... ”

1941. április 6. „Rettentő, lidércnyomásos éjszaka. Beszélek álmomban, fölverem Fannit, szegényt, csitít, nyugtat. Reggel kirándulunk,friss, habos zöldek és gyomrot csikaró idegesség... Este riadó! Hánytató idegesség, hétfői újság: Belgrádot bombázták.”

A szorongásos éjszaka így alakul verssé:

„Meséled, még nem is volt egészen három óra mikor már felriadtam rémülten s felültem,