Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - TÓTH LÁSZLÓ: Szegény nagypapa megütötte…; A nagymama nem visel…; A feleségem voltaképpen jó...
A feleségem voltaképpen jó... öleléssel a sínek nem gázolt el autó sem fölhúzható kiskacsa és magaviseletből is mindig minden iskolában jeles voltam holott de jó lett volna csak egyszer is rosszabb jegyet kapni belőle mindig utáltam jó fiúnak lenni mama meg papa meg bácsik meg néni kedvence lenni jó beosztott jó férj jó apa meg jó mi minden lenni de rossznak lenni sohasem volt igazán bátorságom a rajzszöget sosem én tettem a székre noha mindig azt mondtam hogy én voltam a főnökömet sohasem mertem szemen köpni pedig de jó lett volna néha a feleségemet sohasem mertem igazán megcsalni ezért mindegyik szeretőm megutált a gyerekeim elől sohasem mertem igazán elinni a fizetésemet pedig ha valamihez ehhez igazán értettem volna ha románcot írtam mindig ép volt rajta a zománc börtönben sem ültem mert odáig sohasem mertem elvinni a dolgokat — Meghalni is csak félig halok meg nem fogok merni egészen meghalni
