Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - TÓTH LÁSZLÓ: Szegény nagypapa megütötte…; A nagymama nem visel…; A feleségem voltaképpen jó...
TÓTH LÁSZLÓ Szegény nagypapa megütötte... (TOPOGRÁFIA — VIII.) Szegény nagypapa megütötte a gutát emlékszem nagymama mesélte így hát pontosan emlékszem ezerkilencszázhetvennégy június tizenegyedikén történt délután fél kettő lehetett nagypapa kolbászos paprikás krumplit ebédelt és a gangon ült csend volt pocik sem neszeit amikor nagypapa megpillantotta a gutát és hirtelen haragjában úgy megütötte hogy az ütésbe egészen belerokkant belebénult — Látod látod kellett neked mindig kezdegetni hagytad volna békén a gutát a franc ott egye meg ahol van korholta őt szelíden nagymama három évvel és huszonöt nappal később miközben kivette az ágytálat nagypapa alól majd köpenye zsebébe nyúlt és egy gyönyörű nagy orrszarvút tett a tenyerembe megborzadtam de a páncél már majdnem üres volt rákötöttem a gömb fonalára a szoba túlsó sarkából halk cirpelést hallottam és abban a pillanatban abban a pillanatban nagypapa hirtelen nagyon megváltozott többé már nem is nagypapa volt ő csupán egy gyönyörű nagy orrszarvú a páncélja már majdnem üres de én csak később csak jóval később tudatosítottam hogy ott és akkor a guta jött
