Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - DUBA GYULA: 3 irodalmi paródiája

DUBA GYULA 3 irodalmi paródiája

kérvény és nem feladvány, sem adóbevallás, sem fejlemény! Ezért tehát nincs rokona és boldog őse, sem ükapja, sem ismerőse, nem bír unokával, sem nagymamával! Nem hasonlít Koppány vezérre, sem reverendás Tihamérre, nem egy vén, maiteres fúrikra,csak tán a Wittgenstein Ludwikra! De árvája sincs, nincs családja, sem milliomos nagypapája, nincsen őnéki gardedámja, sem térdnadrágos Lajcsikája, nincs, semmije nincs!

Egy, mint az isten fia, árva, mint az ujjam, egy szem, mint a Küklopszoké, magányos, mint Jónás a cethal gyomrában.

Meghatározására tett kísérletünk tehát teljes kudarcot vallott, talán nézzük a szerzőt! Alfabéta Gábor azt írja egy helyen: „Maga a lócitrom olyan, mint egy kapcsos imakönyvbe préselt, mákonyos emlény.”

Azt mondom erre én, hogy úgy mákonyos ez és úgy emlény, ahogy a szagos büdöske mellbimbója mellbimbó!

Pedig a szerző makacsul definiálgatja az eddigelé sosem volt anyagot: „Az emlény egy ecói értelembe vett, képlékeny és folyékony lény, amely bárhová becsorog, ha engedjük.”

Sokkal többet ezzel sem tudunk. Eco azonban támpont lehet, ez irányba induljunk! Eco tehát tud az emlényről, sejti, hogy folyékony. Ilyen értelemben Proust, Joyce, Kafka és Mandelstam és Musil meg Hölderlin, valamint Zs. Nagy és Méta Tünde művei is folyadékok lehetnek, mert tartalmuk befolyik az olvasó agyába, leikébe!

A lócitrom szaga azonban mégsem lehet emlény.

Nincs mit tenni, vizsgáljuk tovább, mihez nem hasonlít!

Nem hasonlít Hamurabbi törvényeihez és Finnegan ébredéséhez. Nem vethető össze Mozart Rekviemjével, sem Benyiczkiné Bajza Lenke regényeivel. Nem hasonlít a Szabin nők elrablásához, sem Ócskái László árulásához. Nem ugyanaz, mint Gogoly Köpönyege, sem mint jómagam Éleslövészete. Nincs közös vonása Gold mennybemenetelével, sem az Ember tragédiája befejezésével. Nem olyan, mint a Nyúlcipő, sem mint A rózsaszín harisnyakötő.

De nem hasonlítható íróhoz, sem semmilyen fajta olvasóhoz, nincs köze kritikushoz, sem metőrhöz, sem elhagyott szeretőmhöz, nem vethető össze bölcsésszel, sem nyugalmazott tengerésszel. Egyszóval: tizenhárommillió- hatszázhuszonhétezer-kilencszáznyolcvannégy dologra nem hasonlít. (Lásd a Révai, a Pallas, a Larousse nagylexikonokat, az Encyclopaedia Britannica, az Oto-féle és a Mayers lexikonokban található tényeket, fogalmakat, neveket, dolgokat és adatokat! Egyikre sem hasonlít!)

És mégis van, mert lennie kell! S jó, hogy van, s mily jó, hogy olyan, amilyen! Sajátos, egyedi, eredeti, leírhatatlan és megfoghatatlan, érthetetlen és olvashatatlan, lefesthetetlen és lefényképezhetetlen, tudatlan és öntudatlan, hitetlen és hihetetlen. Egy van belőle, csak egy! Vegyétek és egyétek (pardon: olvassátok!), mert szétdrancolják facér széplelkek és nosztalgikus újgazdagok, valamint álombéli utcaseprők! Annál sokkal, de sokkal többet ér!