Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - DUBA GYULA: 3 irodalmi paródiája
DUBA GYULA 3 irodalmi paródiája A lócitrom szagával már kiskoromban bizalmas viszonyba kerültem, a zsenge gyermekkorban, amikor vidéki városkánk utcáin még lovaskocsik száguldoztak. S a Nagypiac tér teli volt parasztszekérrel. Akkor a lócitrom mindenütt ott gőzölgött a közutakon. Aztán a fővárosba kerültem és a főszerkesztői székbe ültem, amikor kitűnő barátom, Alfabéta Gábor megmutatta legújabb művét, amely A lócitrom szaga címet viselte. Olvasnám el, mondja, s hogy felfedezném és minősíteném, hogy... De ezt hagyjuk! Mert ő nem tudja, micsoda, mondta még, senki nem tudja, micsoda is! Mondanám én! Mert hogy valami (kézirat), az egészen biztos. Átvettem tőle, megszagoltam, megtapintottam és megmorzsolgattam, földhöz teremtettem, nem ártott neki. Jó szövésű, szívós anyag. Elfogott a kétség, micsoda ez? Vajon mi lehet? Senki nem sejti, a világegyetem sem pedzi, az űr néma és a lét mélyen hallgat, sehol tanács. Csak én kapiskálom, hogy amit a kezemben tartok, amit én földhöz teremtek, ez az ismeretlen izé a — térben és időben való — végtelenség legkülönb anyaga. Ismerkedni kezdek vele. Megpiszkálom, felfejtem, boncolgatom. Akkor már szinte könyvalakja van. Rendesen bekötve, szecessziós címlapba borítózva, lilán fuldokló múzsa vagy (mint) a félig fagyott gyermek? Pökhendin a rejtélyes szópár: A lócitrom szaga. Ellentmondást nem érzek, majd megbolondít. A világmindenség alapanyagát és a lét titkának a kulcsát tartom a kezemben, a legnemesebb és legmélyértelműbb rejtélyt szagolgatom, az anyagok esszenciáját piszkálom, de nem tudom, anyag-e?! Böngészgetem s nem sejtem, evilági-e vagy talán mákonyos transzcendencia? Hihetetlen kozmikus (vég)lény? Valami túlvilági izé? Nem tudom, nem tudhatom! De a dolgot ennyiben nem hagyhatom. Megtörtént a kihívás, kard ki hüvelyből!, a dolgot meg kell emésztenem! Tehát tételezzük fel, hogy mégis anyag, mégpedig minden jel szerint mű-anyag! (Ha nem tételezzünk fel semmit, nincs kiindulópont!) Egyszerűsítve és lerövidítve tehát: MŰ! De mégis MŰ-anyag, akkor mi nem? Nem próza és nem líra, nem esszé, sem vers, sem novella, nem karcolat, de nem is csasztuska, sem beszély, nem értekezés és nem fogalmazvány, nem Grendel Lajos A bimbóról, a mellbimbóról és a szófecsérlésröl (Reflexiók Alfabéta Gábor: A lócitrom szaga c. müvéről) 3
