Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - Czesław Miłosz versei: Egy szakasz az időből; Az egyetlen dolog; Párbeszéd a dicsőségről; Vallomás; Sírvers; De a könyvek; Azok a hangok; Családfa
Családfa Családfa Jan Lebensteinnek Bennünk, kik úgy nőttünk föl barokk városainkban, hogy nem kérdeztük meg, melyik király építette az általunk napjában körbefutott székesegyházat, s azt sem, hogy mely hercegnők laktak utcánk palotáiban, s hogyan hívták az egykori szobrászokat és építészeket, honnan jöttek, s mikor s mi tette őket híressé, bennünk bizonyára sok a közös. Futballoztunk a díszes oszlopsorok között, futkároztunk a márványlépcsőkön s az erkélyeken, s jobban szerettük az árnyas parkok padjait, mint a gipszangyalkák seregét a fejünk fölött. Valami mégis megmaradt bennünk- kedveljük a csavaros vonalakat, a bapk lángként magasba futó spirálját, a szoknyák gazdag redőit — csontvázaink tánca így fényesebb talán. (1988) TŐZSÉR ÁRPÁD fordításai
