Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - Czesław Miłosz versei: Egy szakasz az időből; Az egyetlen dolog; Párbeszéd a dicsőségről; Vallomás; Sírvers; De a könyvek; Azok a hangok; Családfa

CZESEAW MlťOSZ versei

nem kíván, csupán egyetlen dolgot: tiszta, névtelen tekintet szeretne lenni, s azon a határon állni,

hol nincsen várakozás, aggodalom és remény, hol véget ér az én és a nem-én.

(1985)

Párbeszéd a dicsőségről

— Olvastak róla, sőt tanultak a hiúság színjátékából.

S mit sem ért az egész, nem gyógyultak meg tőle.

A dicsőségért képesek lemondani a véres bifsztek, a női test, sőt a parancsolás kéjéről is. Lemondanak a hírnév, a koszorú, a jó emlékezet kedvéért.

— Te könnyen beszélsz, neked tele a gyomrod.

Fejeden szárad a babér, győzelmeket arattál,

közömbös számodra, hogy jót vagy rosszat mondanak rólad, mert így is, úgy is győzöl.

— Nem, nem azért. Soha, egy napra, egy órára sem hagy el a gyors és elfogult tudás.

Velem van éjszaka is, álmok kínoznak.

Azaz: annyit tudok már, hogy legszívesebben eltakarnám az arcom.

(1985)

Vallomás

Istenem, szerettem hőn az eperdzsemet

s a női test sötét édességét,

továbbá a hűtött vodkát, az olajos keringet