Irodalmi Szemle, 1992
1992/12
A TARTALOMBÓL Az új államot, amely a régi cseh államiság örökösének érezte magát, kezdettől fogva súlyos problémák terhelték. Az államnélküliség idejében megfelelő, régebbi nemzeti programról kiderült, hogy állami feladatokká válva bizony sok a gyengéje. A védekező és negatív nemzeti ideológia nem szolgálhatott programmal a több részből összekapcsolt államban, melynek vegyes lakossága még mindig a nemzeti ressentiment-ból táplálkozott. Jan Patočka: Nemzeti programunk és a mai kor Nemrégen némely íróinknak ismeretterjesztő előadást tartottam a Társaságban. A tenyerem erősen viszketett. Olyan létbe mászó igazságokat vágtam hallgatóim fejéhez, hogy azok akár egy felnőtt orrszarvú bőrét is felhasítanák, és egy kafferbivaly acélos koponyacsontját is könnyen betörnék. Pontosan céloztam, mint egy mesterlövész! így beszéltem: Ti epeömléses hebrencsek! Halljátok, pipogya selymák! Figyeljetek, totalitárius sóhivatalnakok! Minden szent tehenet ezennel vágóhídra küldök! Nincs többé irodalmi totem, csak tetem, szellemi és irodalmi hulla! Meg vagyok értve? Coki, pupákok! Duba Gyula 3 irodalmi paródiája; Hizsnyai Zoltán: Epeömléses vízilovak hergelése 7. Ez egy Város. Visszavonhatatlanul. (Ha nem mese lenne, azt mondanám: furcsa érzés kerítette hatalmába.) így azonban: Tudta, hogy átlépte a küszöböt. Távolról érezte a huzatot, mely a Pokol megannyi bejáratából süvített. Úgy gondolta, hogy jön valaki a fogadására. Elfogyott néhány hónap. Ezt az Udvarra hulló falevelekből, hóból és a napsütésből tudta — bár, ki tudja! Belefáradt. Főszereplőkhöz nem méltó arckifejezéssel határozta el, hogy elhagyja ezt a helyet. A kíváncsisága rég megszűnt, a kérdéseket pedig elfelejtette. 8. Leszámítva azt az egyet: Miért? Mórocz Mária: Mese Persze, tudomásul kell vennünk, hogy az irodalmi (az esztétikai és etikai) s a sportteljesítmények megítélésében világszerte van egy nagy különbség: a sportban végül is a legnagyobb eredmény szerint tartják számon a mindenkori csúcstartót. Az irodalomban, különösen a kritikában nem így van; az utóbbiban lehet, hogy a legnagyobb tévedés marad igazán emlékezetes. Kántor Lajos: A kritikus felezési ideje
