Irodalmi Szemle, 1992
1992/11 - 7x1x7 - Grendel Lajos: Einstein harangjai
7x1x7 7x1x7 7x1x7 csiingenek, az érosz — tehát: a remény — légkörét megteremtve, azért egy kakast a radiátorhoz kötözve a látókörükben tartanak. Q Az önnön paródiájává torzult korszaknak egyetlen siralmas előnye (mialatt kacagunk), hogy miután boldog tudadanságát elveszti az ember, a rendszer játékszabályai nagy vonalakban áttekinthetőek, ám tragikomiku- mát egy talán még tragikomikusabb esemény, a bársonyos forradalom legfeljebb összekuszálja. 2 Eközben a forradalom előtt, alatt és után időnként színre lép a főhős utolérhetetlen énje mint ilyen a tisztán látó Einstein személyében, aki a nagy döntések súlyos pillanataiban tanácsokkal szolgál, ám csupán egyszer helyesel, mikor szerencsés-szerencsétlen hősünk, a provokatőr Viktort (a győzőt) úgy vágja fejbe a levélnehezék Lenin-fejjel, hogy az egészen halottnak látszik: „Végre egy forradalmi cselekedet!” 2| Az ártatlan varrodák és tyúkfarmok világában forradalmi eszmék érlelődhetnek ugyan, ám megvalósítójuk, ha tettével szembesül, ijedtében (ezúttal Péter cár fedőnév alatt) több emelet magasból, habozás nélkül kiugrik az ablakon, s az intenzív osztályon megkondulnak neki Einstein harangjai. Q Az einsteini harangok hosszan és szélesen konganak, mintha esküvő kezdődne, s egyszersmind valakit (valamit) temetnének, mintha a viszonylagosság jegyében a mindenség arányait fednék fel véres és groteszk létünk bohózata felett, bár igaz, hogy a volt Péter cárt, a forradalom őszinte harcosát ezentúl — egy darabig — tolókocsiban tologatják... 7x1 \7 A- Szabó László [J Az első mondatban, amelynek legfontosabb feladata az lenne, hogy megadja a következő sorok alaphangját, el kell mondanom, hogy hét mondattal nem lehet elintézni Grendel Lajos regényét (sem), legyenek azok akár könnyedén szőtt, légies, mégis hatalmas teherbírású többszörösen összetett mondatok, melyek az utolsó szó és az utolsó pont leírása után egybehangzóan dicsérik/marasztalják el a művet, befolyásolva ezzel a potenciális olvasók táborát, ami persze nem lehet cél, ennek ellenére mégis engedek a mágikus hetes kísértésének, s gondolataimnak sorakozót vezénylek. 3 Bevallom hát, hogy a/ nem lepett meg ez a könyv, mert Grendel továbbra is megmarad az egyén és a társadalom viszonyának groteszk láttatásánál, erkölcsi kérdések feszegetésénél, a lépten-nyomon feltűnő abszurditás mesteri megragadásá
