Irodalmi Szemle, 1992
1992/11 - TAŤJANA LEHENOVÁ: A nem egyetlen arc; Állatkert (folytatás)
TAŤJANA LEHENOVÁ Állatkert (folytatás) „Mivégre ennyi óvatosság két idegen kapcsolatában? Hisz látom: erős vagy és kegyetlen, gyönyörű, derék és — fejeden szarvak... patáid a jatékban takarva s a játék azért folyik, hogy a hatalmasok gyilkoéás közben is kacaghassanak, igen, a játék... valóban, csak semmi horgas fergeteg, ne ijesztgessen, kérem, a játék más vonalon is folytatódhat — gátlások nélkül, főleg úgy: gátlások nélkül. " Milyen gyors és egyenes úton képes a férges gondolat haladni egyre előbbre! (Izmail szavai) A gyengék halálához elág a szokatlanság és az erő, miért kell hát a gonoszság, mivégre szükségeltetik játékainkhoz ez a kegyetlen kis stílű álarcosbál... "És te, lihegő mesterlövészem? Te idegenkedő, ki csak alig vagy szőrös — a megtévesztő csőn ben csecsemőingbe öltözött esetlen ujjként tapogatsz egész testeddel, hogy aztán veritékezve, kedvszegetten, de erőt mutatva eljátszogass a visszhaggal... pfű... Pfűén már megint nincs vankusunk, megint oda a csábitó illat, s híján vagyunk a felmerengő kandúrfarok gyöngéd szellőcskéjének... mert hát — ilyen a férfiak világa! (gúnykacaj) Csupa parádé..." Schetz Ilona fordítása
