Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - KONTEXTUS - FÓNOD TOLTÁN: Az igazság a humanitás matematikája
KONTEXTUS És ezzel a felfogással összecsengett a „Jézus, nem pedig Caesar!”jelszava, melyben az európai változások lényegét látta. Jézus az ő számára nyilván a szeretet jelképe volt, s nem a vallásé. A mindennapok gyakorlatában a hivatalos kormányzat nem egyszer megsértette ezeket a nemes elveket, ennek ellenére a polgári köztársaság a korabeli Európában a demokrácia szigete volt. Még akkor is, ha a példaképpel, Svájccal, nem kelhetett versenyre. Masaryk mélyen humánus elvei átjárták a korabeli csehszlovák társadalmat, s még azok is tisztelték, akik egyébként (forradalomellenes magatartásáért, az orosz forradalom elítéléséért) bírálták őt. Az „új arcú magyarok” az ő eszméin nevelkedve tudatosították az emberiesség és a haladás igényeit, a másságot és toleranciát egyaránt. Személye egyszerre volt káprázat és legenda. Megható volt a figyelme, mellyel minden külön bejelentés nélkül ellátogatott — a centennárium idején — Madách Imre szülőhelyére, s magyarul elmondott beszédével őszinte tiszteletet váltott ki a helybeli lakosok körében. (Egy interjú szerint a balatoni üdülései során tanult meg magyarul.) 80. születésnapján az ellenzéki Magyar Nemzeti Párt is elismeréssel méltatta életútját, nem hallgatva el azt sem, hogy „nem rajta múlott, hogy eszméi még nem érték meg teljes diadalukat”. A későbbiek során éppen a nemzetiségi kérdés következetes megoldásának elmulasztása jelentette a viszály almáját, mely végső soron Csehszlovákia felbomlásához vezetett. Szalatnai Rezső úgy emlékezik az elhunyt államférfira, mint olyan személyre, aki „sokrétű szellemi formájával” a megtestesült józanság és biztonság volt. „Nincs több ilyen pályafutás Közép-Európában e században”— vallotta az író. Fábry Zoltán pedig Masarykról szólva azt a kitételét idézi a tudós politikusnak, amely szerint „az igazság a humanizmus matematikája", s mikor nálunk említeni sem igen volt szabad Masaryk nevét, ő így tiszteleg emléke előtt (1950-ben): „A szlovákiai magyarság nem épít és nem rombol Masaryk-legendát... A Masaryk-éra sok bűnét nem lehet Masarykra fogva leegyszerűsíteni... Ne felejtsük el: a polnai embertelen gonoszsággal és butítással szemben egyetlen ember hadakozott... El kell ismernünk: akkor és itt ő volt a humanizmus hangja és telje: a férfi! A szegény zsidó Hilsner elé odaállt tudós tekintélyével golyófogónak... — vádnak és védelemnek”. Hogy a különbség az államalkotók között érezhető legyen, arról Beneš „kicsinyes és érthetetlen magyargyűlölete” gondoskodott. Ez a gyűlölködő ordas eszmeiség kapott nálunk szabadot 1945 és 1948 tragikus hónapjaiban. S ha a „pardon” a mai napig késik, ez csak azt mutatja, nincs aki elhatárolódjon saját nemzete bűnös múltjától. Masaryk igaz emberi tanításai — láthatóan — a politikai érdekek kősziklájára hullottak. Nem lehet menteni a politikus Masaryk tévedéseit, történelmi melléfogásait. Embersége, megragadó egyénisége, szeretetet, békességet és türelmet hirdető magatartása azonban ma is példaértékű.
