Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Turczel Lajos: A pozsonyi Terebessy testvérek (tanulmány)

1946 júliusában felvették őt a Szlovák Pszichoterápiái Intézetbe, ahol doku- mentaristaként német, angol és magyar szakanyagok gyűjtésével és értékelésével foglalkozott. Mivel levelezői szakon az egyetemi tanulmányait is felújíthatta, a tudományos fejlődés és pályája biztosítottnak látszott. Ez a kecsegtető lehetőség az 1948 februárjában megvalósuló politikai fordulat következtében hamarosan meghiúsult. Trockista múltja és kritikai magatartása miatt 1950 decemberében az Intézetből távoznia kellett, noha az egyik legbefolyásosabb barát, az Információs Megbízotti Hivatalban osztályvezetőként működő Michal Považan rendkívül elismerő véleményt adott róla.-7 Az ő közreműködésével pár hónapig még a képzőművészek érdekvédelmi egyesületében, a TYwban, majd az Információs Megbízotti Hivatalban dolgozhatott. Az utóbbi helyről 1951 októberében politikai büntetésként a termelésbe (do výroby) irányították őt2s, s egyideig a pozsonyi Csehszlovák Építészeti Üzemek hídépítő részlegénél, a Montostavnál volt fizikai munkás. Innen kiválva néhány évig szabadúszóként ismeretterjesztő brosúrák magyarra fordításával foglalkozott.

1957 augusztusában letartóztatták őt és azzal vádolták, hogy 1956 elejétől 1957 augusztusáig régi mozgalmi barátja, Tuserer Jakab21' orvos bűntársaként illegális párt- és államellenes tevékenységet folytatott: a párt vezető szerepe és a népi demokratikus rendszer ellen alkalmi összejöveteleken és illegálisan terjesztett rö- piratokkal agitált; terjesztette a Szabad Európa Rádiónak a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusáról összeállított anyagát és 1956 őszén népszerűsítette a magyarországi „ellenforradalmat", s gyalázta az azt leverő Szovjetuniót. A pozsonyi kerületi bíróság az inkriminált cselekményeket a köztársaság felforgatásának bűntetteként összegezte, és Tuserert kilenc és fél, Terebessyt pedig kilenc évi szabadságvesztésre ítélte.

A börtönben közel három évet töltött, egy ideig Jáchymovban volt és az uránbányában dolgozott. 1960 májusában amnesztiával szabadult, s akkor néhány hónapot az Elektromos Műveknél munkásként dolgozott. Ez év októberében a rendőrség hozzájárult ahhoz, hogy villamoskalauz, majd villamosvezető lehessen. 1969 ben a pozsonyi kerületi bíróság rehabilitálta őt, de anyagi kártérítést nem kapott és továbbra is csak villamosvezetőként dolgozhatott. Családi élete a börtönévektől kezdve teljesen megromlott, s 1964-ben gimnáziumi tanárnő feleségétől elvált. A volt feleség 1968-ban Kanadába emigrált, s öt gyermekük közül négyet magával vitt.

Az 1974-től nyugdíjas és betegeskedő Terebessy szellemi érdeklődése élénk és sokoldalú volt. A legaktívabban a pszichológiai tudományok fejlődését figyelte. és a neves magyarországi pszichológussal, Buda Bélával levelezett. Az egykori értelmiségi ifjúsági mozgalmak veteránjai közül Adriányi Lászlóval, Boross Zoltánnal. Dobossy Lászlóval, Jócsik Lajossal és Zsolt (Porzsolt) Lászlóval tartott levelezői kapcsolatot. A legkiterjedtebb levelezés a Brüsszelben élő szociáldemokrata újságíróhoz és politikushoz, Andreánszky Istvánhoz fűzte, aki huszonéves magyarországi emigránsként a harmincas évek elején jött Csehszlovákiába. s itt főleg a Magyar Újság ban és a Csehszlovák Népszavában publikált.

Balogh Edgár Hét próba)’* érthetően nagy ellenérzést váltott ki Terebessyből, s élesen polemikus megjegyzéseit ötvennél több rövid röpiratszerű írásban rögzítette. s ezeket másolatban elküldte az említett levelezőtársainak és eljuttatta ittTurezel Lajos