Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Dušan Mitana: Sejtések (elbeszélés)
Dušan Mitana ablakon át, a vékony függönyön keresztül látod a férfiak sziluettjét, a szájakhoz emelkedő poharakat, fejek hátra, csobogás, csobogás, majd kézfejükkel letörlik a habot, recseg a torkod, mégis kedved támad rágyújtani. Körülnéztem, de senki nem cigizett, hát cigaretta helyett zsebkendőmet húztam elő, és megtöröltem a homlokomat. Legszívesebben levettem volna a cipőmet, de mit csináljak a forró, megolvadt aszfalttal? Lépkedned kell, mert lépkednek előtted, mögötted, és ez a zene is. Lépésben. Homlokom megérintette a koporsót; csak lépkedtem állhatatosan, és észre sem vettem, mikor állt meg, hogy bevárjon és csökkentse a köztünk lévő távolságot. Leeresztett sorompó, vonatra vártunk. Az út szélére húzódtam, csak itt vetettem le a cipőmet, nem akartam összera- gacsozni a lábam. Az apró kavicsok és a por puhán melengették a talpamat.- Mit csinálsz, az istenért, mit csinálsz? - kérdezte apám.- Miért? Gyere a hűsre, tudod, hogy legalább fél óráig le lesz eresztve. Ismertem az öreget, aki a sorompót kezelte, jól ismertem azt a sorompóst. Lelkiismeretesen végezte a munkáját, és a biztonság kedvéért legalább fél órával korábban leengedte a sorompót. Lehet, hogy most éppen szundizott valahol a hűsön, és várta, hogy felébressze az érkező vonat.- Ne hozz szégyent a fejemre - sziszegte apám. A legközelebb állók rosszallóan összesúgtak, de néhány pillanat múlva kilépett a menetből egy férfi, aztán egy másik, és így tovább, míg majdnem minden halottkísérő az árokparton kötött ki, a fák árnyékában. Bizonyára úgy gondolták, ha én, a fiú ezt megengedem magamnak, nekik igazán nincs miért szégyenkezniük. Lehet, hogy ezzel ki nem mondott gyűlöletüket fejezték ki, lehet, hogy megvetésüknek adtak hangot. A magyarázat azonban valószínűleg jóval egyszerűbb volt; mindnyájan fáradtak voltak, és kaptak az alkalmon, hogy megpihenjenek. Apám is engedett, és leült mellém. A fekete ruhás kocsis lemászott a bakról, és az út széle felé hajtotta a lovakat, hogy legalább részben érje őket is az árnyék. A lovak elkezdték a közeli ágak leveleit lakmározni. A kocsis beugrott a kocsmába, kis idő múlva egy vödör vízzel tért vissza, és megitatta a lovakat. Rágyújtottam, megkínáltam apámat is. Szótlanul cigarettáztunk, és éreztem, hogy apám hallgatása tüntető. Néhány férfi betért a kocsmába sörre.- Gyerünk sörre, már recseg a torkom - mondtam, de apám ingerülten kifakadt.- Legalább fogd be a szád, legalább ne szólj semmit! Felhúztam a vállam, és felálltam.- Akkor én megyek. Hozzak neked is? Elkapta a kezem, lehuppantam a fűre.- Ülj le! Ülj nyugodtan a seggeden, mert egy temetéssel több lesz - sziszegte az arcomba, és összeszorított fogai közül fröcskölt a nyál. Megtöröltem az arcomat, és elhúzódtam tőle.- Mi bajod? - kérdeztem.- Csönd - szorította meg a karom -, részeg vagy.- Na és?- Kuss, hiszen teljesen be vagy akasztva. Gyere, üljünk le ott messzebb - húzott el, távol az emberektől és idegesen körbepislogott. Pedig úgy tűnt, hogy
