Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Zirig Árpád: a zsivaj szürke volt... (vers)
ZIRIG ÁRPÁD a zsivaj szürke volt... harci zaj nélküli forradalom viliódzott a gyertyafényben s a hegy lábánál az opálvölgyben a makacsszenvedélyű város megfürdött a NAGY folyóban a szabadság tiszta pillantása kiröppent az utcákra üdvözölni az ÖKLÖK hullámverését a zsivaj szürke volt és keringő a színészszónok szava sziklákat görgetett ostorcsapásai AZ UTCÁKAT VERDESTÉK s a percek az emlékezetbe költöztek REGGELRE szikrázó novemberi napfény dörömbölt az ablakon vágyak fölvették szóöltönyüket és úgy surrantak be A LAKÁSOKBA mint a GYÍKOK a lapulevelek alá csak a RÉSZEG MATRÓZOK nem értettek semmit az egészből a sörkert bejáratánál a kövér úritökként gubbasztó párttitkár fölött a köpőverseny apró nyálgránátjai csapódtak a kövezetre
/
