Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Turczel Lajos: A pozsonyi Terebessy testvérek (tanulmány)

Turczel Lajos

zetiségi tudatú, de politikailag-világnézetileg különböző beállítottságú értékes egyéniség forrt ki. És a politikai-világnézeti különbségek nemcsak az önállósult csoportok (a „baloldali“ Sarló, a „kereszténydemokrata“ Prohászka Kör, a „nemzeti-liberális“ Magyar Munkaközösség) vonatkozásában érvényesült, hanem a legaktívabb csoporton, a Sarlón belül is. És ott sem csak az első szabadmozgalmi szakaszban, hanem az 1931-es kongresszus idején és utána is. Hiszen maga a kongresszus volt a legintenzívebb differenciáló azzal, hogy a csoport derékhada leszakadt, elszakadt, és a következő két évben már csak a magára maradt, összeszűkült, szintén differenciálódó vezetőség és a vele szorosan együttműködő Vörös Barátsági ifjúmunkásság tartotta úgy-ahogy életben a létében megrendült Sarlót.

Miért hangsúlyozom mindezt? Azért, mert az az irodalom, amely az 1948-as totalitárius politikai fordulatok után az értelmiségi ifjúsági mozgalmunkról nálunk, Magyarországon és Erdélyben született, a kommunista kultúrpolitika kor- látai között kényszerűen egyoldalú volt, s szinte teljes mértékben csak a baloldali Sarlóra szorítkozott. Nálunk jó ideig a Sarló is tabunak számított, és a példáját, nevét feleleveníteni akaró pozsonyi egyetemisták 1955-56-ban a rendőrséggel kerültek szembe. A husákista Viliam Plevza által nagy dérrel-dúrral kialakított későbbi hivatalos Sarló-kép teljesen hamis volt, mert a hangsúlyozottan önálló és szuverén magyar mozgalmat autokratikus módon a szlovák mozgalom függvényének állította be.

Az objektív tényfeltárás és értékelés mai lehetőségei az értelmiségi ifjúsági mozgalmaink egészének a feldolgozását teszik szükségessé. Az így kialakított összképben a kétségtelenül legaktívabb és jelentős magyar, cseh és szlovák kortársak elismerését is kiváltó Sarlónak3" továbbra is megbecsült helye lesz, de az eddig teljesen háttérbe szorult Prohászka Kör és Magyar Mukaközösség tevékenysége is a valóságos értékében mutatkozik meg.

Jegyzetek:

1.) A szlovák nemzeti felkelés vezetésében részt vevő Vavro Šrobár, Ján Ursiny. Jozef Lett- rich, Ivan Štefánek, Jozef Šoltés, Peter Zaťko ellen a távollétükben indított pert a pozsonyi területi bíróság hármas tanácsa vezette Terebessy Károly elnökletével. Noha a szlovák miniszterelnök, Štefan Tiso a bírákat halálos ítéletre ösztönözte, az ítélet Šrobárnál életfogytiglani, a többieknél pedig 20-25 év közti szabadságvesztés volt. Az „enyhe" ítélet ellen a német külügyminisztérium 1944. dec. 30-án éles hangon tiltakozott, a vádlottakra halált követelt, a bírákat pedig koncentrációs táborba való küldésre javasolta. A szlovák kormány nyomására a legfelsőbb bíróság meghozta a kívánt halálos ítéleteket, s a kormány Terebessyt és két bírótársát (Ľudovít Rigant és Jozef Igondát) az ilavai börtönbe zárta, ahonnan 1945. márc. 23-án szabadultak ki. (Lásd: Politischer Archív des Aasvärtigen Amts, Bonn, fomd: Inland II. j>... Berichte und Neldungen zűr Entwickhtng der Lage in dér Slo- wakei, Bd. 2. - Štátny Ústredný Archív, Bratislava, fond: KSB, č. TK 1799/1944. - Jozel Jablonicky: Z ilegality do povstania, Brat. 1969. str. 158-160. - Vilém Prečan: Slovenské národné povstanie - Dokumenty, Brat. 1965, str. 916-917.)

2.) Terebessy János: Imperialista költségvetés a világválságban. Az Út. 1931, 10. sz.

3.) Fábry Zoltán: A Major per, Az Út, 1931, VII. 20.