Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Turczel Lajos: A pozsonyi Terebessy testvérek (tanulmány)
Turczel Lajos lássál voltak. Az 1945 utáni években mi, az akkor fellépő értelmiségi-írói nemzedék tagjai róla semmit sem tudtunk, és a nevével először az 1965-ben megjelent sarlós emlékiratban, Balogh Edgár Hét próbájában találkoztunk. Itt a határozott kommunista ideológiai pozíciókon álló szerző negatív véleményt mond a „troe- kista" Terebessy Károlyról. En Balogh említése alapján kezdtem érdeklődni iránta, és pozsonyi ismerősöktől azt hallottam, hogy az ötvenes években pártellenes tevékenység miatt üldözésben volt része. 1957-ben bebörtönözték, s a szabadulása óta villamosveze- tőként dolgozik. Egyik kollégám felkereste őt, s az elmondása szerint elutasító módon viselkedett, s elzárkózott a beszélgetéstől. Ez a hamis tájékoztatás engem a további kezdeményezéstől visszatartott, s így aztán csak 1981-ben ismerkedtem meg vele. Az Irodalmi Szemle azévi 10. számában Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek címmel volt írásom, amelyben róla is szó esett, mint az 1937-ben Pozsonyban megalakult Magyar Demokrata írókor alapító tagjáról. A lapszám megjelenése utáni napokban telefonon felhívott azzal, hogy szeretne velem az írásomról és egyebekről is elbeszélgetni. Gyors találkozásunk egy meghitt barátság megalapozója lett. Akkor Terebessy már erősen megrokkant állapotban volt. s ideg- és izomsorvadása a mozgásban és az írásban akadályozta, de a szellemi vitalitása, érdeklődésc-tájékozódása meglepően aktív maradt. Viszontagságos életútját, szilárd jellemét, áldozatos emberségét és eretneki elszántságát megismerve nagyon megszerettem, és az alternatívok, szamizdatosok, chartások korai elődjének látva őt, ma is nagy tiszteletet érzek iránta. Ezért ez az írásom elsősorban az ő tiszteletére íródott, a harang itt főleg érette szól. Egy dolgot kifogásoltam és élesen kritizáltam is nála: ifjú korától kezdve olyan koncentráltsággal volt ember, hogy a nemzetiségi vonatkozásokat elhanyagolha- tóknak tartotta, és érzékeny protestálo énjét még az 1945 és 1949 közti kíméletlen kisebbségellenes intézkedések sem mozgatták meg. A halála előtti napokban aztán mélyen megrendített azzal, hogy megköszönte a jogosnak és ébresztő erejűnek nevezett kritikámat, és sajnálkozott azon. hogy most már nem dolgozhatja be magát a kisebbségi problematikába. A bátyjához hasonlóan ő is egyetemista korában került kapcsolatba a kommunista párttal, de a sztalinizmussal már 1932-33-ban szembefordult. Lenorovics Ignác volt pártfunkcionáriussal együtt antisztalinista röpiratokat jelentetett meg- egyiket a Tuhacsevszkij-perről -, s Trockij néhány tanulmányát is kiadták (Veszélyben a szovjet gazdaság; A német proletariátus tragédiája; Beszélgetés egy szociáldemokrata munkással stb.). A Trockij-kiadványok - melyek fordításában 1 e- rebessv mellett Peéry Rezső is részt vett - az 1932-33-ban már szétesőben lévő sarlós vezetőségben nagy zavart és viszályt keltettek. Erről Balogh Edgár a Hét próbában részletesen írt. s ott állítja azt, hogy „a Sarló Lőrinckapu utcai helyiségében Lenorovicsék szektája megszerezte Az Út előfizetőinek és vidéki terjesztőinek névjegyzékét, s egyszerűen ezekre a nevekre küldte szét dugáruját.”' Balogh két vezetőségi társának: Peérynek és Terebessy Jánosnak a „szektáival való kapcsolatára, együttműködésére is kitér, és az előfizetői és terjesztői névjegyzék „ellopását" az „öccs"-nek: Terebessy Károknak tulajdonítja.
